Karácsonyra

Mindenkinek szeretnénk Boldog, Békés Ünnepeket kívánni ezekkel a csodálatos felvételekkel:

(NE) Méhészkedjünk miniszoknyában!

Isten állatkertjének csudálatos méreteiről és annak kerítésének alacsonyságáról való értekezés helyett inkább ajánlom mindenki szíves figyelmébe a legújabb elmebajt: a szobakaptárt. A forgalmazó Philips cég leírása szerint "a szokatlan, figyelemfelkeltő formaterv a méhek természetes viselkedését tartja tiszteletben". Két részből áll az üvegfalra(!) felszerelhető csoda: a kívül elhelyezkedő  virágcseréppel feldobott (egyébként hosszú és kanyargós) bejárati alagútból és egy belső edényből, amelynek "kizárólag  narancssárga hullámhosszt áteresztő" üvegfalán keresztül csodálhatjuk naphosszat a méhcsaládunk életét. A pénzünkért műlépeket is kapunk vele, amelyekre majd a méhsejtes építményeiket húzhatják kedvenceink. Előnyei közé sorolják a környezetbarát voltát és a megporzásból, valamint a megtermelt mézből származó profitot. Egyszóval, megvan a megoldás a méhcsaládok számának globális csökkenése ellen.

Forrás: http://www.design.philips.com/philips/sites/philipsdesign/about/design/designportfolio/design_futures/design_probes/projects/microbial_home/urban_beehive.page

A lelógó zsinór pedig nem másra való, mint a kaptárnyitás előtti nyugtató füst befújásához elhelyezett nyílás megnyitására. A képen a szobában álló hölgy tehát éppen kaptárnyitáshoz készülődik kissé határozatlan mozdulattal. Mindenesetre MINDENKI MENEKÜLJÖN!

Dologra, méhésztársak!

Forrás: http://www.idokep.hu/

Itt van a lehetőség a varroa elleni védekezésre. Tessék kihasználni!

Decemberi pihenő (kizárólag a méhanyáknak)

Nyugalom köszöntött be a méhes életében. A méhész egyetlen dolga ilyenkor, hogy körbejárja óvó tekintetével a kaptárakat, kijáró szűkítéseket, egérrácsokat ellenőrizgetve. A népes, egészséges méhcsalád kellő mennyiségű mézkészlettel a legzordabb télnek is ellenáll, ha nyugalmát biztosítani tudjuk. A madarak zaklató kopácsolása, vagy egy rágcsáló által okozott folyamatos stressz a méhcsalád pusztulását okozhatja, hiszen gondoljunk bele, a kaptárban nincs külön mellékhelyiség, a méhek egyik nagy titka a bél ürítésének visszatartásában rejlik. Az adandó alkalmakat akár hónapok választhatják el egymástól, hiszen a kirepüléshez  min +8-10 C fok szükségeltetik, ami nem túl gyakori ezen az éghajlaton. A zavaró zajok okozta felbolydulások előbb-utóbb egymásra ürítkezést váltanak ki, mely a keletkező nedvesség miatt a telelő fürt végzetes lehűlését vonja maga után.
A méhanya életének éves ciklusában elérkezett a már említett petézésmentes szakasz, az egyetlen időszak az évben, amikor nem kell szigorú 35 fok meleget tartani a fürtben. Ennek megfelelően a mézfogyasztás is csak töredéke például a februárinak.
Ez a néhány fiasítás nélküli hét nyújt alkalmat arra, hogy megszabadulhassunk az atkáktól, hiszen most minden atka végre a nyílt színen tartózkodik. Egyszeri kumafoszos vagy fluvalinátos locsolással elérhetjük azt az eredményt, amiről csak álmodozhatnak mondjuk a mediterránon méhészkedők, akik fiasításmentes időszak híján csak elhúzódó kezelésekkel, rengeteg fáradsággal és kemikáliával közelíthetik az atkamentes állapotot. Ezt a kezelést egy enyhébb (8 fok körüli) napon megejthetjük, a meleg oldatot a léputcákba csorgatva. Igazán szerencsés összjátéka az éghajlati adottságoknak, hogy ilyen alkalom majd' minden télelőn megadatik.
A méhész különleges képességei közé tartozik, hogy egyik szemét télen-nyáron az időjárás előrejelzéseken tartja, ugrásra készen várva a elvégzendő beavatkozásokhoz szükséges napi csúcshőmérsékletet, vagy a nektárképződéshez szükséges feltételek teljesülését. A recept egyszerű: a megfelelő műveletet a megfelelő időpontban kell elvégezni.  

Kaptárkerítések Afrikában

Kenyában a vad elefántok kártételei okoznak gondokat az ültetvényeseknek. Az ember-elefánt közötti összetűzések csökkentését segítő program kutatói rájöttek, hogy az ormányosok elkerülik a méhek lakta fákat. Ezt kihasználva Dr Lucy King tervei alapján készült kaptákerítésekkel veszik körül a termőföldeket.

forrás: http://www.elephantsandbees.com/research_project/Beehive_Fence.html

Az egyszerű felépítésű, keretek nélküli (csak felső léccel ellátott lépekkel rendelkező) fekvőkaptárakat a képen látható módon dróttal függesztik fel két karó közé. Az egymással is egy kifeszített drót segítségével összeköttetésben álló kaptárak mintegy villanypásztorként funkcionálnak, azonnal belengetve legalább a két szomszédos kaptárat, amint a gyanútlan elefánt nekisétál a "kerítésnek". A méhlakások fémlemez tetővel, anyaráccsal és árnyékolóval is el vannak látva, a karókat fémlemezzel vonják be a méhészborzok támadását kivédendő. Bár a mézgyűjtés fontossága csak másodlagos, a példa jól mutatja a méhek sokrétű "felhasználhatóságát" világunkban.
A poszt az az alábbi írások felhasználásával készült:

• http://www.origo.hu/tudomany/20111125-mehek-elefantok-mehkeritessel-vedekeznek-a-farmerek-az-elefantok-ellen-kenyaban.html
• http://www.elephantsandbees.com/research_project/Welcome.html

Meglehetősen hosszú a lista...

Ismerőseim közül többen is tervezik méhcsaládok vásárlását. Elsősorban nekik, de mindenkinek ajánlom figyelmébe a MÉHÉSZET-ben havonta megjelenő méhegészségügyi zárlatos települések aktuális névsorát.

NB Kecskemét már nem szerepel rajta! :-)

 

Megszavazták Strasbourgban a méhészeti jelentést

Nagyszerű, építész! Tágasnak és vonzónak tűnik. Pont ilyenről álmodoztunk.

A magyar Tabajdi Csaba jelentése kedden ment át az EP-ben. Az OMME honlapján megtalálható az egyetlen tisztességes magyar nyelvű összefoglaló az ügyben. idéznék belőle néhány sort:

" "A jövőben folytatni fogom a küzdelmet, hogy neonicotinoidot (Clothianidin, Thiacloprid, Imidacloprid, Thiamethoxam), fenilpirazolt (Fipronil) és piretroidot, valamint a Chlorpyrifos vagy Dimethoat hatóanyagokat tartalmazó szereket kevésbé káros anyagokkal helyettesítsék" - idézte a politikust a közlemény.
Az MSZP EP-delegációjának vezetője sajnálatosnak nevezte, hogy a jelentés végső szövegébe nem került be az a javaslata, amely ipari cukornak minősítette volna a méhészek által takarmányozásra használt cukrot, amely így alacsonyabb áron hozzáférhető lenne.
A magyar jelentéstevő az úgynevezett méz-irányelv pontosítására szólította fel az Európai Bizottságot, mivel a jogszabály "jelenleg pontatlanul fogalmaz a méz több fontos minőségi paraméterét illetően, megkönnyítve ezzel a mézhamisítók dolgát".
Indokolatlannak nevezte a mézben található antibiotikumokkal szembeni zéró toleranciát. Úgy vélte, egységes és méltányos közösségi szabályrendszerre van szükség, mert a jelenlegi torzítja a méz európai kereskedelmét, és az exportra termelő országok, köztük Magyarország piaci esélyeit is."

Indul a mézfogyasztás szezonja

Hamarosan nyakunkon az influenza járvány és elkezdődik a konyhaszekrényekben való kotorászás a tavaly télről megmaradt méz után (remélem senki nem tartja hűtőszekrényben). Régi, majdnem feledett kuncsaftok találnak rá újra a telefonszámomra, és sokan panaszkodnak a boltokban vásárolt "mézekre". Alapvetően két nagy csoportra osztanám a mézkedvelők táborát: vannak a "nagyfogyasztók" és az "ínyencek". Az előbbi csoport majd' minden formában és rendszeresen hódol szenvedélyének, míg az utóbbiak a különlegességeket keresik, de talán nem olyan nagy mennyiségben és gyakorisággal, mint az előzőek. A mézfogyasztás mindkét csoportban igencsak megnő vírustámadás idején. A méz gyógyhatású csodaszerként való fogyasztása azt hiszem a legjellemzőbb. Rengeteg tuti recept forog közszájon. A hagyományosnak számító mézes teák variációitól (habár a teák is megérnének egy misét - nemrég hallottam gyömbérből vagy vöröshagymából készült főzetre is esküdni), az óránként fogyasztott citromos, fahéjas vagy fokhagyma préselt levével kevert mézig.
Házipatikánk részeként fogyasszunk hát mézet fertőtlenítő, köhögést csillapító, gyulladás csökkentő és immunrendszer erősítő hatása miatt.

November = betelelés

A szabadban való teleltetéshez a méhcsalád népességének el kell érnie egy kritikus tömeget. Gondolom magyarázatra nem különösebben szorul hőtani szempontból sem, hogy a sarkkörökhöz közeledve a testtömeg jelentősége mennyire megnő. Mégis, megfelelő nagyságú telelőfürtben a mézelő méh bizonyos alfajai képesek a legkeményebb teleket is túlélni, hiszen a méhcsalád télen is a legnagyobb rendezettségben, egy szervezetként képes reagálni a környezeti változásokra.

Vannak méhésztársak, akik az elegendő mennyiségű téli táplálék biztosításán kívül nem avatkoznak be a kaptár téli életének folyásába. Egy másik iskola szerint a háziméheket takarni, túl nagy huzattól óvni kell, hiszen minden méhecske számít. Jómagam ehhez az utóbbi dogmarendszerhez tartozom, tisztelve természetesen az előbbi tanait is.

De mi történik, ha úgy találjuk, hogy némely méhcsaládunk nem tűnik elég népesnek ahhoz, hogy túléljék a telet? És egyáltalán mekkora az a kritikus tömeg? A tapasztalat évei ilyenkor nagyon számítanak, nekem is sok fejvakarást okozott ez a kérdés valamikor. Nem szeretnék itt konkrét értékekkel dobálódzni, inkább javasolnám minden bizonytalankodónak egy közeli tapasztalt méhész konzíliumát kérni, vagy még egyszerűbben, az őszi méhegészségügyi vizsgálatot végző méhésztársét.

Nálunk a könnyűnek találtatott méhcsaládok a raktárhelyiségbe kerülnek, ahol viszonylag állandó és fagymentes hőmérsékleten esélyt kapnak a túlélésre. Ha mégis konkrétumokra kényszerülnék, azt mondanám, hogy az egészséges telelőfürt átmérője 25 és 30 cm között leledzik, (a méhek sűrűsége a fürtben a kinti hőmérséklettel fordítottan arányos). Kettős szorításban kell döntést hozni a gyengébb családok sorsáról. Egyesítve őket (akár kettőnél többet is) megoldható a néptelenség problémája, ám kora tavasszal a most feleslegessé vált méhanyák (hiszen csak egy maradhat...) aranyat érnének majd az elanyátlanodott méhcsaládokhoz (akár csak egy keretnyi bogárral) betelepítve. Melyik ujjunkat harapjuk hát? Mint mindig, itt is a középút van aranyból, igyekezzünk kompromisszumot kötni, és egy száraz fagymentes pincét vagy nyugalmas raktárat találni a közelben a tartalékok számára (burgonya tároló például tökéletes lehet). Néhány kiló mézzel meggyorsíthatjuk a döntési folyamatokat azoknál, akik húzódoznak a méhektől vagy a szívességtételtől. "A méz a legjobb kenőanyag" idézhetném ide egy idősebb méhésztársam sűrített élettapasztalatát.

Vonjuk tehát össze a gyengébb családok népét, de vigyünk fedett helyre elegendő számú idei anyás tartalék családot a tavaszra is gondolva. Mindenképpen próbáljunk olyan munkát végezni, hogy nyugodt lélekkel hagyhassuk magukra kedvenceinket a következő néhány hónapra.

Atkagyérítés ezerrel (folyt.)

Fiasítás október 20.-án

A meleg ősz miatt még nagyméretű a fedett fiasítás a fészekben

Október: utolsó lehetőség egy kis méhészkedésre

Az évnek ebben a szakában a kaptárbontásra alkalmas idő szűken méretik, érdemes ezeket az órákat kihasználni, hogy elvégezzük a hónap legfontosabb teendőjét, a betelelést. Mondanom sem kell, hogy ezt a munkát is minden méhész kicsit másképp csinálja, és ezt megfelelő érvekkel meg is tudja indokolni.
A betelelés nálunk két fontos részből áll. Ezek a téli élelem fészeklépekbe való koncentrációja, és a fészek téli takarása. A mai 13-14 C fokban tökéletesen látszott, hogy mekkora helyet foglal a méhcsalád a fészek fiókban, és gyors munkával, a keretek átmozgatásával meggyőződhettem róla, hogy megvan-e az elegendő méz a lépekben. A még esetleg bent felejtett szalmasárga lépek kikerültek, a félig mézes lépekkel együtt. Ezek az utóbbi - általam csak "könnyűlovasságinak" hívott - lépek mézének viaszfedelét fedelező villával felkapargatom és visszahelyezem őket a felső fiókba. Ezt a mézet a méhecskék a maradék kikelő fiasítás helyére hordják le a fészek közepére.
Összetettebb és megosztóbb probléma a téli takarás kérdése. A módszerek skálája szélességében a semmilyen takarástól a többrétegű, modern hőszigetelő anyagok használatáig ér. Magam rétegesen és fokozatosan takarok. Ilyenkor még csak egy réteg fóliával fedem a fészket, hiszen a cél az, hogy minél hamarabb elérjék a fiasításmentes állapotot, az atkagyérítés sikerességét biztosítandó. 

Az EP Mezőgazdasági Bizottsága elfogadta a méhészeti jelentést - az olcsó cukor javaslata elbukott!

Erről a jelentésről itt már esett szó ezen az oldalon. A jelentés összefoglalást nyújt a méhészeti ágazat helyzetéről és kihívásairól, ill. javaslatot tartalmaz az antibiotikum szermaradvány problémájának megoldására.
Az anyagot Tabajdi Csaba EP képviselő nyújtotta be, a három magyar bizottsági tag egyike. A másik két tag ingerküszöbét láthatóan nem érte el ez az ügy. A jelentést itt, a róla készült MTI jelentést itt lehet megtalálni.
Néhány sort idéznék: "Nagy veszteség, hogy az európai jobboldal nem támogatta azt a javaslatot, amely a méhek téli táplálására szánt cukrot  ipari cukor  kategóriába sorolta volna, biztosítva ezzel, hogy a méhészek kedvezőbb áron juthassanak hozzá a piacon. További erőfeszítés szükséges, hogy a plenáris ülés végszavazásán a kezdeményezés megfelelő támogatást kapjon."

Felkerültek az egérrácsok

Az egérrács (mint azt neve is mutatja), a hívatlan
vendégek távoltartására szolgál.

 

...és az eredmény!

Atkagyérítés ezerrel...

Higiénikus kaptáralj

A természetes atkahullás mérésére és az atkagyérítéses kezelések eredményének szemrevételezésére szolgál. Mivel a méhek életterétől egy taposórács választja el, a higiénikus alj könnyedén bármikor kihúzható és megszemlélhető a kaptár mögött tartózkodó számára. Ezután már csak éles szem szükségeltetik a parányi méretű atkák összeszámolásához. Napi ötnél több lehullott atka (természetes elhullásnak köszönhetően) már súlyos fertőzöttséget mutat.

Feladvány: találjunk legalább 3 atkát a képen.

Amint az lenni szokott, az előnyök hátrányokkal járnak, jelen esetben a taposórácson keresztül lehulló virágpor elérhetetlenné válik méheinknek (nem úgy a hangyák számára).

Lepotyogott virágpor ill. költésmeszesedés

OMME közlemény!

Forrás:  OMME

"Jelölt nádcukor

2011. 09. 14.
 
A Magyar Cukor Zrt. tájékoztatása szerint a boltokba került hazai finomítású nádcukor külön jelzés alapján azonosítható. Mind az 1 kg-os, mind az 50 kg-os kiszerelés egyaránt rendelkezik megkülönböztető jellel, a nád eredetre utaló „N” betűvel.
Telephelytől függően a következő kódok találhatók a csomagoláson:
Pl.
Kvar.N 21.07.2011. műszak,
K.N 21.07.2011. óra perc,
L 21.07.2011. P.N,
21.07.2011. S.N."

Darázspók

(Argiope bruennichi)
Csoportosan él, hálóját előszeretettel szövi kaptárak közelében.
A képen éppen egy méhecskét "csomagol"
http://s1111.photobucket.com/albums/h465/szabolcs3/

Az Európai Bíróság döntést hozott: a GMO méz létezik, és engedélyköteles

Újra a Monsanto és a Bacillus thuringiensis (BT) ellen mérget termelő kukoricája a főszereplők. Az utóbbi virágporát hordták be a méhek egy bajorországi kísérleti telepről. Arról nem hallani, hogy kitárcsázták volna a fél tartományt, az egyébként megporzásra alkalmatlan virágpor miatt. Kérdések merülnek fel az emberben, például, hogy mit keres egy méhészet és egy kísérleti telep egymástól mintegy 500 méterre. Ennél persze nagyságrendekkel súlyosabb kérdés, hogy miután Argentína és Kína (mindkettő "GM barát") az EU két legnagyobb méz beszállítója, hogyan fog ebből kihátrálni a brüsszeli bürokrácia.
A témára kíváncsiak itt részletesebben tájékozódhatnak.

Etetés folyamatban

Az etetők a fészek feletti kaptárfiókban helyezkednek el

Szeptemberi élelempótlás

E hónap elején átvizsgálásra kerülnek a méhcsaládok, és megkezdődik a téli élelem feletetése. A nagy mennyiségű és sűrű cukorszörpöt (1kg cukorhoz 6-7dl víz) három-négy etetés alkalmával beadhatjuk, így a még elfogatható őszi időjárás segítségével invertálni és sűríteni tudják azt méheink. Ez komoly, megterhelő feladatot jelent (nem az etetés, inkább az átdolgozás) az idősebb generációs dolgozóinknak - akik koruknál fogva amúgy sem lennének képesek átvészelni a telet - ezáltal a kaptár fiatal népessége megkímélt állapotban, ép peritrophikus hártyával nagyobb eséllyel veheti fel a küzdelmet a kórokozók (kifejezetten a nosema) ellen a tél, és főként a kora tavasz folyamán.
- Mégis, mennyi az annyi? - ez a kezdő méhészt foglalkoztató egyik legfogósabb kérdés ilyentájt; azaz, mekkora mennyiségű élelemmel vághatnak neki családjaink, a gazdájuk teljes lelki nyugalmát biztosítandó, a télnek. Bevallom, még soha nem dekáztam le a pontos mennyiséget. Ezt a fészek - pontosabban a telelő fürt mérete fogja elsősorban meghatározni.  Az ősz folyamán a fiasítás mérete folyamatosan zsugorodik, helyére virágpor és méz kerül, így fokozatosan koncentrálódik az élelem a méztérből a fészek közepe irányába.

Maga a méhészkedés módja is megváltozik szeptemberre. Már nem lehet kirakodó vásárt rendezni mézes keretekből magunk körül, mert a lépek és a méz illata odacsalogatja a felderítőket és pár percen belül már a kivett lépjeinket sem fogjuk látni a rászálló méhek tömegétől, akik megpróbálnak minél hamarabb minél több zsákmányhoz jutni a váratlan csemegéből. A helyzet igen gyorsan igen súlyossá eszkalálódhat: elég akár egy nyitva felejtett kaptár, és beindulhat a rablás. A rablás sokféle lehet, előfordul, hogy gyenge, néptelen vagy beteg méhcsalád esetén csendes rablás indul be, itt néha a méhésznek csak kaptárbontáskor tűnik fel a mézkészlet teljes hiánya, és a feltépett fedelek, összerágott lépek, ugyanakkor a maroknyi népességet, sőt az anyát is megkímélik a fosztogatók. Sokkal rosszabb és szinte megállíthatatlanná váló rablás is kialakulhat (magam láttam 20 kaptárt a keretdrótokig visszarágva egy szivárgó etető miatt) és ilyenkor nemcsak a kirabolt családnak annyi, hanem a rabló méhcsaládok is komoly vérveszteséget szenvednek a harc hevében.
Ezért az etetés, és a kaptárbontás általában a sünök szerelmi életének óvatosságával javallott. Etetni csak sötétedés környékén ajánlatos, és kerülni kell a szétcsöpögtetést. Érdemes piros fényű lámpát használni, ezt a színt ugyanis méheink nem látják. Napközbeni kaptárbontogatós munkáinkat úgy szervezzük meg, hogy egy helyen ne sokáig legyen nyitva kaptártető, inkább 2 kaptáranként vándoroljunk a sor ellenkező végére.

Ha szerencsénk van, jut egy kis vénasszonyok nyara is (indián nyár - azt hiszem a helyes píszí kifejezés), meg egy kis csapadék is segítségül az égiektől az őszi méhlegelőnk kihasználásához. Így virágpor raktáraikat feltöltve - nem utolsósorban a virágzó parlagfű jóvoltából (igen, már megint a méhészek jártak jól) - várhatják kedvenceink a hideg hónapok beköszöntét.
   

Álanyás családot találtam

Régebbi posztokban írtam már a méhanya párzásáról, petézéséről, és betegsége vagy hiánya okozta problémák megoldásáról (pl: anyásítás, család-egyesítés). Mégis megtörténhet, hogy elhúzódó anyahiány okán a méhcsalád kifut az időből, és nem talál már nyitott fiasítást, amire anyabölcsőt tudna építeni. Ezután a dolgozók egymásnak adogatják a termelődő pempőt, aminek eredményeként néhány dolgozó petefészke (a magas hormontartalmú tápláléknak köszönhetően) megduzzad, és petét termel. A dolgozók petézését rendetlen, a sejtek aljára és oldalára is tapadó, a szokottnál vékonykább peték jellemzik, lépsejtenként nem ritkán 5-8  petét is találhatunk. Az álanyásság előrehaladottabb állapotában a méhek emelni kezdik a sejtek oldalát, kialakítva ezzel a törpehere fiasítás oly jellemző képét.

   

Mi a teendő ilyen esetben? Ez nagyban függ a család esetleges megmentésére szánt időnk és energiánk mennyiségétől. Legegyszerűbb megoldásként a méhcsalád felszámolása kínálkozik, hiszen a sorból kiemelt kaptárból a távolabb lesöpört méhek visszarepülve bekéredzkednek a szomszéd családok (előzőleg jócskán leszűkített) bejáróján, tehát a méhecskék mindenképpen a mi családjainkat erősítik. Ha mindenképpen meg akarjuk menteni a családot - mint én is teszem ebben az esetben - kaptárcserét ajánlatos végrehajtanunk. Egy megfelelően népes családot az álanyás delikvens helyére rakva biztosak lehetünk afelől, hogy a hazatérő dolgozók rendezett viszonyokat találnak. Az új helyre kerülő kezelendő család nyitott fiasítású lépet kap, hogy bölcsőt építhessen, aztán egy-két nap után jöhet a bölcsőrombolás és a már ismerősen hangzó anyásítás, család-egyesítés stb.

Végül még annyit, hogy az álanyásság kialakulásáig az anyahiány kezdetétől számítva általában bő hónap telik el, és a legkönnyebben úgy előzhetjük meg, hogyha a petéző anyával éppen nem rendelkező családoknak hetente legalább egy nyitott fias keretet juttatunk.

Újabb botrány készülőben!

A már hetek óta keringő pletykák után az OMME kiadott egy közleményt (vagy inkább figyelmeztetést), hogy brazil nádcukor (is) kerül a magyar kristálycukros zacskókba. Ez önmagában még nem volna égbekiáltó bűn, hiszen a nádcukor előállítási költségei a répacukorénak töredékébe kerülnek, így valamivel olcsóbban kerülhet forgalomba. Csakhogy ha nem jelölik a csomagoláson, hogy nádcukrot is tartalmaz, és - lássuk be, viccesen nézne ki közös kolumnában a Magyar Cukor Zrt. és a nádcukor (bár a dél-amerikai piros(fehérzöld)paprika és a makói kínai fokhagyma után már keveseket késztetne szemöldökráncolásra) - akkor erre az "adjunkolcsócukrotazembereknek" akcióra rámehet a magyar méz.

Itt kell rövid magyarázatként hozzáfűznöm, hogy az egyszikű és kétszikű növények cukrai nagyban különböznek. (Gyengébbek kedvéért: az egyszikűek csírázásakor a magból nem kettő, csak egy sziklevél bújik elő). Mivel azonban méheink kizárólag kétszikű növények nektárját hordják, és nyár végén a répacukorral is kétszikű típusú cukrokat etetünk, így egyszikűek cukrainak (eddig) semmi keresnivalója (nem volt) a kaptárban.
Ezek után nem igényel nagy fantáziát, hogy mikor fogják kimutatni a magyar "zéró toleranciás" laborok a "mézhamisítást", azaz az idegen cukrok jelenlétét. Ide tartozik még, hogy egy mézet vizsgáló vegyész megfogalmazása szerint az egyszikű cukor jelenlétének kimutatása a mézből olyan nyilvánvaló és egyszerű, mintha két pohár tiszta vízből az egyikbe egy szem kálium-permanganátot pottyantanánk.
Gyanús nekem, hogy a permanganát szemcse már a poharunkban van, és csak idő kérdése, hogy mikor fogjuk a poharat a szánkhoz emelni és  rápillantva elszörnyülködni azon, hogy már megint elbarmoltunk valamit...      

Helyzet van!

Méhegészségügyi zárlat alatt van Kecskemét nagy része, ezekben a hetekben a méhegészségügyi felelősök bővített létszámmal (magam vagyok a bővítmény) rendkívüli ellenőrzést tartanak a zónán belüli méhészetekben, minden méhcsalád minden lépét érintően, hogy a hatvan nap leteltével, még idén ősszel feloldható legyen a vándorlási ill. eladás-vételi tilalom. Az ok természetesen a félelmetes nyúlós költésrothadás, melyet a kör közepén létezett méhészetből laborba beküldött minták alapján mutattak ki.

A körön belül zárlat alá kerültek a méhesek

Augusztus 8.-i esti hirtelen lehűlés Kecskeméten (18:20 - 19:40)

                                                  Forrás: http://www.idokep.hu/

Jászberényi Mézvásár és Méhésztalálkozó

Bárki megcsodálhatta az igazán szelíd és népes méhkast

Augusztusi tennivalók a méhesben

Elérkezett az augusztus, és alig csökkent valamicskét a tennivalók mennyisége. Utolsó nagy nekibuzdulással sikerült elvenni a napraforgómézet a kaptáraktól. A folyékony aranyként sárgálló sűrű méz hordókban sorakozva várja, hogy gazdát cseréljen. Az idei utolsó pergetés nem csak egyszerű mézelvételt jelentett, hanem a betelelés első lépése is volt egyben. Felmérésre került a családok népessége, a fias keretek mennyisége, és a mézkészlet mérete is. A "könnyűnek találtatott" családokat összevonom a következő napokban, hiszen a cél az, hogy gond nélkül átvészeljék a következő telet úgy, hogy tavasszal minél nagyobb népességgel indulhasson be az élet a kaptárakban. Kivételt képeznek - korlátozott mennyiségben - az idén készült rajok, a felmerülő anyahiány esetén bármikor bevethető tartalék családok. Népes, egészséges családokkal való beteleléssel a jövő évi szezonunk sikerének felét biztosíthatjuk. 

Elmondhatjuk tehát, hogy az utolsó pergetéssel megkezdtük a következő méhészeti évet.

Néhai kedves barátom szavaival élve: mézcentrikus méhészkedésről méhcentrikus méhészkedésre térünk át.

Lényegében minden augusztusi intézkedésünk azért történik, hogy minél tovább fenntartsuk a nagyméretű fiasítás nevelést a családoknál. Ennek érdekében takarjuk le a kaptáron belül a fészket - azokat a lépeket, melyeken a fiasítás található - így elérjük, hogy hőmérséklet különbség alakul ki a kaptárban, és az anya mindig a melegebb részt fogja választani. Ugyancsak a petézés folyamatossága érdekében elkezdjük a serkentő (kis mennyiségű és nem túl sűrű szörppel történő) etetést.

A tarlóvirág virágporától válnak "csillagos homlokúvá" méhecskéink

Persze, messze még a nyár vége, és bár az időjárás lehet aszályos vagy őszies is akár egy hónapon belül, nem kell lemondani a még bejövő virágporról, amit a nyári virágokról gyűjtenek szorgos dolgozóink.

Tarlóvirág (Stachys annua)

Aratás után virágzik, a júliusi esők segítik a nektártermelését, a tárcsázás

 

kevésbé...

Valaha pergethető mennyiségű nektárt adott.

Méheink túlélték az évtized viharát

A Balaton partjáról izgultunk a kecskeméti otthonunk és méhállományunk épségéért,

persze, viharfelhőkkel...

...és nappali sötétséggel ott is találkoztunk.

Újra fák tetején a méhecskék

Virágzik a mézesfa...

...és a japánakác.

Megint méhek a hírekben

Az EU malmai lassan őrölnek, Brüsszelben szakmai értekezlet folyt a növényvédőszerek forgalomba hozatalának tervezett módosításairól, az EP Mezőgazdasági Bizottságában Tabajdi Csaba bemutatta az Európai Unió méhészeti ágazatának helyzetéről készített jelentését.
Persze vannak, akik már megtalálni vélik a megoldást a tömeges világméretű méhpusztulásra is ún. szuperméhek kitenyésztésével...

Varroa

Teljes nevén Varroa destructor (vagy közismertebben: ázsiai méhatka), és ez a név félelmetesen hangzik a méhész fülének.

Megjelenésével gyakorlatilag új időszámítás indult a modern méhészkedésben. Ma már elképzelhetetlenül egyszerűnek tűnik az atka előtti idők méhészkedése, amikor még nem kellett állandó harcot folytatni az atkaszám visszaszorításáért. Mint minden parazita/kórokozó, váratlan megjelenésével nagy károkat tud okozni, amíg kialakul egy (vagy több) védekezési technológia. Ám mi, magyarok ezt még überelni is tudtuk. 

"A fiatalabb korosztály nem tudja, hogy az ázsiai méhatka fertőzés ellen 1983- ban az állategészségügyi hatóság engedélyezte, hogy a Hungaronektár magyar szabadalom alapján gyártsa az egyébként hatásos, amitráz-tartalmú Varrescens füstőlőcsíkot. A Hungaronektár 1986–1987-ben megváltoztatta a gyártási technológiát, és így nedvesen került a PVC fóliazacskóba az amitrázos csík. Az amitráz nedvességre és hőre bomlékony, ezért a felhasználás idejére nagyon sok értékesített tétel teljesen hatástalan volt. A hatóság sem állt a helyzet magaslatán, hiszen a hatástalan csíksorozatok már 1986 nyarán megjelentek. Ennek eredménye volt a ’87 nyári, őszi, téli, a későbbi felmérés szerint 20-30%-os teljes méhcsaládpusztulás, és ugyanennyi méhcsalád erős legyengülése." írja dr. Vicze Ernőre emlékező cikkében Dr. Cserényi Péter. Persze azóta nem csak a magyar méhpopulációt vitte földre, de Nyugat Európában is a mai napig gyakran az atka tizedeli meg az állományokat. De miért is áll a nyolcvanas évek eleje óta még mindig nyerésre ellenünk az atka (vagy legjobb esetben is egyenlíteni tudunk néha-néha)? Mert kettős szorításban leledzünk mi méhészek: egyik oldalról a méhcsaládjaink egészségéért aggódunk télen-nyáron, míg másik oldalról a szermaradványok után kutató laborok vizsgálják minden létező és elképzelt vegyszer- és cukormolekulákra kihegyezett műszereikkel mézeinket. Így - vékony jégen tipegve, lehullott atkákat számolgatva, kezelési időpontokat egymással egyeztetve, reménykedve, hogy nem alakult még ki rezisztencia az általunk használt (egy-két tényleg hatékony) vegyszer iránt - telnek éveink, miközben a Földteke másik oldalán VSH (Varroa sensitive hygiene) tulajdonságot továbbörökítő méhanyákat hirdetnek eladásra, melyeknek családjai kiszimatolják a fedett fiasításban rejtőző atkát és felbontván a fedelet, megszabadulnak tőle.

forrás: http://www.barnstablebeekeepers.org/resources/library.html

A végére szeretném idecitálni Dr. Hegedűs Dénes örök érvényűjét:

"Az atka vak, süket, és néha lerágott lábú, sánta jószág, mégis jobban eligazodik a méhészetben, mint maga a méhész"

„Méhdongás nélkül mézet nem vehetni..."

Friss napraforgóméz az üvegben!

"NAPRAFORGÓMÉZ - aranysárga, később sötétedő. Hamar kristályos és folyékony fázisra válik szét. Krémmézzé alakítva kellemes csemege. SÜTÉSRE KIVÁLÓAN ALKALMAS." (OMME kiadvány)

A kék anyák nem hagyják magukat kiszorítani

A napraforgó virágpora szép sárgára festi a dolgozók "bundáját"

Ha július, akkor napraforgó!

Méhészetünkben a július hónap meghatározó méhlegelője a napraforgó. Régi könyvek nem sokra becsülik, a mézét értéktelennek tartják, és túl sok hátrányára hívják fel a figyelmet a kevés előnyével szemben. Azóta persze sokat változtak az idők, és velük a nyár közepi legelők választéka. Azokról a régi időkről beszélek, amikor a júliusi  étlapon még sokféle virág, köztük pohánka, kígyószisz, és főleg tisztesfű szerepelt.
Mi már megbecsüljük a napraforgót, pedig ha mérlegre tesszük, a hátrányok serpenyőjében még mindig több minden nyom a latban:

• A már említett "alacsony értékű" méz, amely kristályosodáskor hajlamos kettéválni a sejtekben, alul sűrű és felül híg részre, így teljesen alkalmatlanná válva téli eleség gyanánt. (Viszont jellegzetes ízével és illatával a friss napraforgó méz igazi csemege.)
• A nap nem minden szakában mézel, nagy melegben nem termel nektárt, így jellemzően a déli órákban leáll a hordás. Ennél súlyosabb gond azonban - ami a repcén is tapasztalható - hogy a méhecskének nem garantált a visszatéréshez elegendő "üzemanyag".
• A virágzás menetének jellemzője, hogy a tányér külső szélén kezdődik el, és néhány naponta néhány soronként sárgul ki fokozatosan a közép felé tartva. Míg a külső régiókban szép nagy virágokat és sok virágport hoz, addig a satnyább belső virágok igen ragacsos anyagot választanak ki, ami szó szerint epilálja a méheket, amikor megpróbálnak megszabadulni tőle. Szakírók szerint ez a méh élettartamát is megrövidíti, mindenesetre csúnya fekete dolgozókat eredményez.
• Végül én még idesorolnám azt a tapasztalatom, hogy hirtelen nagy mennyiségű nektár behordása esetén könnyen telerakhatják a fészket, ahol a következő nemzedékeknek lenne a helyük, ezzel a család elnéptelenedését vetítve előre.

 
Az ember nem szívesen zavarná őket kaptárbontogatással, tudván, hogy a napraforgó tábla mellé a legjobb helyre hozta méheit, és a csábító szirénhangok Balatonról meg nyaralásról énekelnek már az évnek ebben a szakában. Mégis észben kell tartanunk, hogy előfordulhat, ez az utolsó olyan időszaka az évnek, amikor a friss nektár és virágpor hordás olyan kedvező körülményeket teremthet, hogy könnyedén elvégezhetjük az olyan beavatkozásokat (anyacserék, fészekrendezés, stb.), amelyeket később, egy esetleges aszályos nyárutó igencsak izzadtságszagúvá változtathat.

Tartalék családok

Mint azt nevük is mutatja, egyetlen funkciójuk, hogy felneveljék és formában tartsák a méhanyát addig, amíg valamelyik termelő családnál "helyzet" alakul ki. Többségük böngészett rajként indul, a termelő családok kezelése közben az anya megtalálása után, egy-egy fedett fias keretet veszek el családonként, a rajta lévő bogarakkal együtt. Néhány keretenként külön kis kaptárakba, ún. rajládákba kerülnek. Nem szállítom őket röpkörzeten kívülre, hogy a világlátott méhecskék visszarepülhessenek eredeti kaptárjaikba. Az így keletkező fiatal népű kiscsaládok érett bölcsőt kapnak, és két hét türelmi időszakot, mialatt kikelhet, bepározhat és petézni kezdhet az anya a kikelő fiasítás helyére.

Bölcsőt kapott a tartalék család

A tartalékok száma állandóan változik a szezon ideje alatt, némelyik korábban készített raj nyár végére felerősödhet, akár betelelhető méretűre is. Nehezebb ügy azonban, ha olyan fiatal anyás családjaink maradnak meg szezon végén, melyek nem érik el a beteleléshez szükséges "kritikus tömeget". Ezeket kénytelen vagyok zárt helyen teleltetni, ezzel növelve valamelyest a túlélési esélyeiket.

Pergetés

A selyemkóró méz elvételének ideje jött el. A családoktól elvesszük a mézes kereteket úgy, hogy a méhecskéket visszasöpörjük a kaptárba.

Az édes teher hazautazik a kerettartó fiókokban.

A pergetés maga a fedelezéssel kezdődik. Fedelező villával távolítjuk el a vékony viaszréteget a lépekről. Alatta ott csillog a méz! A pergető kicentrifugálja a keretekből a mézet, ezután az egy szűrőn áttöltve már fogyasztható is. 

Napraforgó hibridek nektártermelése

forrás: http://www.pointernet.pds.hu/organic/organic_honey/mez.htm

Reális kép az irreális mézpiacról

"...hiába ad bárki is ésszerű, reális képet a mézpiacról, ez a kép nem befolyásolja a hazánkban sajnos döntő többségben méhészkedő olyan emberek piaci magatartását, akik nem gazdasági alapon méhészkednek: kényszerhelyzetben vannak, vagy „csak úgy” tartják a méheket. Ami bejön a családi háztartásba a méz eladásából, azt „talált” pénzként kezelik. Nem igazán érdekli őket a felvásárlási ár mértéke. Ezzel irreálissá teszik a piacot, és így jóval a valódi ár alatt kezdődik a mézfelvásárlás."
"... kedves méhésztárs, tudnia kell, hogy még a termelési szezon zajlik, az optimális értékesítési időszak majd csak később kezdődik. Aki az optimális értékesítési időszak előtt értékesíti áruját, az soha sem fogja megkapni annak valós értékét." (OMME Intéző Bizottság)

Éppen egy posztot szerettem volna írni a mézpiac anomáliáiról, amikor rábukkantam erre a remek írásra. Ajánlom hát mindenkinek.

Kikelt anyabölcső

A méhanya körberágja belülről a bölcső csúcsát, majd fejével felnyitva azt, kimászik

Anya - csak egy van?

A méhanya petéző képessége az idő múlásával lecsökken, és előbb-utóbb nyilvánvalóvá válik, hogy cserélni kell. Egyes esetekben a dolgozók maguk váltják le az anyát, miközben újat nevelnek maguknak, és gyakran kifejezetten jó anyák lesznek a csendes anyaváltásból. Mégis, a legbiztosabb, ha magunk vesszük kézbe a dolgot, és távolítjuk el a régi anyát, már csak azért is, mert az anya kifejlődése, bepárzása és petézésének beindulása akár egy teljes hónap kiesést is jelenthet a fiasítás termelésében. Az anyátlanság fellépése után, úgy két-három óra elteltével a méhek jellegzetes hangos zümmögéssel, "sírással" jelzik az anya hiányát. Itt az idő, hogy a bezárkázott új méhanyát betegyük a kaptárba. Ha késlekedünk, a méhek bölcsőket kezdenek építeni a nyitott fiasításra, és nem fogadják el a mi választottunkat. Eleinte csak a zárka lyukacsos oldalán keresztül érintkezhet a családdal, majd ha meggyőződtünk arról, hogy befogadják, a zárkát "kirágósra" állíthatjuk, vagyis a méhanyát ilyenkor csak egy cukor-dugó választja el a családtól. A dolgozók átrágva magukat az akadályon, kiengedik végre az anyát, és megtörténik az anyásítás. Ha az új anya petézni kezd, az már nagy valószínűséggel jelentheti, hogy sikerrel jártunk, de még ezután is megtörténhet, hogy megtámadják az idősebb, makacsabb dolgozók.

Anyazárka anyával és kísérőkkel, vmint "kirágós" állapotban

Néhány tanács, anyásításhoz:

• Mindig keressünk petéket, győződjünk meg róla, hogy nincs petéző anyánk (előfordulhat az is, hogy a méhek becsalogatnak egy párzásból hazatérő anyát).
• Ha nincs is pete, még mindig lehet párzatlan anya, "aki" néhány nap múlva petézni kezdhet. 
• Ha nem találunk párzatlan anyát sem, az még jelentheti azt, hogy éppen akkor párzani repült ki, és ezért nem találjuk.
• Mindig romboljuk le az összes anyabölcsőt anyásítás előtt.
• Úgy helyezzük be az anyazárkát, hogy a méhek a lyukacsos oldalán keresztül az anyát táplálni tudják, és az anya illata is könnyen szétáradhasson.
• Ne vegyük ki a kísérő dolgozókat a zárkából (ha mégis valami gubanc van, és nem etetik kívülről a méhanyát, elpusztulhat egyedül). 

Termelő családot a legritkább esetben anyásítok direktben, azaz úgy, hogy behelyezem hozzájuk az anyazárkát. Talán csak csúcshordás idején. A két lépcsős anyásítást részesítem előnyben: először egy néhány kereten készített kis családdal fogadtatom el a méhanyát, majd a petézés megindulása után egyesítem a kis családot az anyásítani kívánt családdal.
Az első lépcső gyorsaságát és hatékonyságát segíti, ha a készített kis családot nem szállítjuk röpkörzeten kívülre, így biztosan fiatal, még nem kirepült méhecskék alkotják majd (tudjuk: az öregek hazarepülnek), és az elfogadás jóval gördülékenyebb lesz.
A második lépcsőt én csak "újságpapírozás"-nak hívom. Itt a két családot újságpapírral elválasztva egyesítjük, így időt adva a méhecskéknek az összeszokáshoz. Ne sajnáljuk tőlük az olvasnivalót, próbáljuk elszigetelni vele a kaptár két oldalát. Ezt egy-két napon belül úgyis fűrészporrá rágják és gyakori, hogy a következő kaptárbontásnál a méhanyánk már vidáman petézik a másik oldalon. Sokat segít a friss nektárhordás, vagy a serkentett állapot mesterséges előidézése (etetés).
Azt hiszem, a "ha meggyőződtünk arról, hogy befogadják" tagmondatom még részletezést kíván. Erre bevált módszer a "fűszálpróba". Ezt az egyszerű tesztet a néhány napja szoktatásra behelyezett zárkán lebzselő dolgozókon szoktam elvégezni. Kézbe vett fűszállal végigsöprök a zárka külsején lévő méhecskék hátán. Ha durván, támadóan reagálják le, és belekapaszkodnak a fűszálba, ez annak a jele, hogy a méhcsalád még nem áll készen az új anyára. Nézzük át újra a családot, keressünk petét, párzatlan anyát vagy bölcsőt.  Ha végre nem törődnek a piszkálódásunkkal, inkább tovább kínálgatják az anyát szívókájukat benyújtogatva a zárkába, kirágósra állíthatjuk az anyazárkát.

Anyazárkák "dizájn centere"

Az anyásítás nem egyszerű művelet, nagy odafigyelést, gyakorlatot, és néha egy kis szerencsét is igényel. S mint a méhészeti műveletek többségét, ezt sem lehet gépiesen, rutinból elvégezni. Szinte minden egyes család más-más beavatkozást igényel, és bizony előfordul, hogy a méhész néha csak utólag, a jegyzeteit silabizálva érti meg, mi is zajlott le éppen az orra előtt a méhcsaládban.

Virágzik a hárs

Kár, hogy illatot nem tudok mellékelni

Méhanyák jelölése

Idén a méhanya színe fehér

A méhanya jelölés egyezményes színei a születési év utolsó számjegyének megfelelően:

• 1-es és 6-os - fehér
• 2-es és 7-es - sárga
• 3-as és 8-as - piros
• 4-es és 9-es - zöld
• 5-ös és 0-ás - kék

A méhanya korának megfelelő színű rajzszegekkel jelölöm a kaptárakat

Kedves ellenségünk: a selyemkóró

A selyemkóró az alföld homokján nő és virágzik, közvetlenül az akácot követően. Nekünk "sivatagi" méhészeknek és méheinknek a hónap legfőbb nektárforrását jelenti. Bár igazi túlélő, és a legnagyobb kánikulában is vígan mézel, mégis ambivalens érzésekkel telepítjük le kaptárainkat a "vaddohány" tenger kellős közepébe. No itt nem arra gondolok, hogy a lelkiismeret bántana azért, mert csupa tájidegen, nem őshonos, sőt invazív növényfajt preferálunk (pl. akác, selyemfű, szolidágó stb), inkább amiatt aggódom, hogy mivel az akácéhoz hasonlóan pollenszegény a virágja, így ha az ökörfarkkóró, vagy egyéb gyomok aszály okán nem tudnak virágport biztosítani, könnyen kritikus fehérjehiány állhat elő a kaptárban. Méhészberkekben arról is ismert a selyemkóró, hogy a virágján elhelyezkedő kis kampóival fogságba ejti a méhecskét, és sokan valamelyik hátsó lábuk nélkül térnek vissza a családhoz. Magam is láttam már selyemfű virágon tehetetlenül vergődő méhecskét a virágzás első napjaiban, de hogy a kis horgok puhulnak-e meg, vagy a méhek tanulják meg a szabadulás trükkjét idővel, nem tudom biztosan.

Nemzeti parkos ismerőseim, akik naphosszat bőszen kenegetik az "ellenség" leveleit gyomirtóval, az általuk kidolgozott eszköz segítségével, ugyanilyen, vagy tán nagyobb lelkesedéssel nyalogatják az igazán egyedülállóan zamatos mézét. Bizony, ez a méz is megérdemel néhány szót, igazi hungarikum. Erős, fűszeres ízével, illatával megosztja a közönséget, de aki ráérez az ízére, az rajongójává válik.

Mi újság a dajkacsaládoknál?

Készülnek az anyabölcsők a böngészett rajok számára

Nagyvárosi méhészkedés

Néhány évvel ezelőtt a Méhészetben olvastam egy cikket a párizsi Operaház tetején tartott méhcsaládokról, és meglepett, hogy milyen jó mézhozamot érnek el évről évre. Azóta több videóra is rábukkantam Tokyo, vagy New York, vagy akár Hong Kong lapostetőinek lakóiról. Most, végignézve ezeket, az jutott eszembe, amit egyszer régen egy barátom mondott a zöldövezeten átvágó belvárosi gyalogösvényre mutatva: Az emberek visszavágynak a természetbe.
Az átlag városlakó vajmi keveset sejt a méhek életmódjáról, de már terjed a tetőkertészet mellett a tetőméhészkedés is. A japán méhésztanfolyamok és a Piccadilly méhei, vagy a négycsillagos szálloda tetején elhelyezett kaptárak, "saját célra" hasznosított méztermése, mind egyirányba mutatnak, nem szólva az angol királynő 35 kaptáras állományáról.
De vizsgáljuk csak meg közelebbről ezt a "magasszintű" együttélést. A nagyvárosok mikroklímája nagyon kedvező a méhek számára, és a növényvilág változatossága, a rovarirtók nélküli környezet ideális életteret kínál a szorgalmas gyűjtögetőknek. Egy lapostető jó kilátással, biztosíték a kora reggeli napsütésre és a csúcsforgalom elkerülésével kínál megközelítési lehetőséget a parkok fáihoz, vagy az erkélyek, hátsókertek virágaihoz.
Kimutatták, hogy a nagyvárosi méhek tovább élnek, mint vidéki társaik, kíméletesebb és vegyszermentes életmódjuknak köszönhetően.

forrás: http://www.youtube.com/watch?v=l0d4tyz2780&NR=1

És végül az emberek, akik gondozzák a méhcsaládokat, tetőre másznak, nagycsavarhúzóval kaptárt bontanak, óvatosan, tisztelettel bánnak a méhekkel. Ezen a ponton a nyugati és a keleti embertípus mentalitása közel kerül egymáshoz. A 3rd Avenue és Ginza lelkes, elhivatott emberek segítségével pillanthat bele a  "a mézkészítés művészetébe".
A személyes kedvencem mégiscsak a Hong Kong-i srác a brit akcentussal.

Merops apiaster

Hazajött végre a méhállomány, és ezt sokan, nagyon sokan várták. A gyurgyalagokra gondolok, akik, mint a latin és angol nevük (bee-eater) is mutatja, "többnyire kisebb-nagyobb szitakötőkkel, lepkékkel és sáskákkal" táplálkoznak. Kedvenceink hajnalban és szürkületkor látogatnak rendszeresen, és guszta kis köpeteket hagynak maguk után a kaptárak tetején, tele megemésztetlen méh-alkatrészekkel. Remekül manővereznek, a levegőben kapják el a teherrel hazatérő méhecskéket, és letelepülve hosszú, ívelt csőrükkel megropogtatják, mielőtt lenyelik őket. Esős időben idetelepszenek a konténer lábára, kerítésre, faágakra, és éktelen zajjal várják a kirepülő méhecskéket. Vágott már közéjük héja a szemem láttára, de nem sokáig tartott az ijedelmük, az éhség másnap visszahozta a közel százfős társaságot. Egy homokfalban fészkelnek alig puskalövésnyire (hogy miért pont ez a kifejezés ugrott be?); az idén május elején a méheket egy-két nappal az érkezésük előtt elszállítottam, így maradt nekik a sáskák és szitakötők (ja, és a lepkék) tömege napi kétszer. Félreértés ne essék, e sorok írójának nincs baja a madarakkal, volt már a kezében őszapótól pusztai sasig mindenféle madár, és jelenleg is eltartunk fecskéket és seregélyeket.
Méhésztársaimmal gyakran szóba kerül a fokozottan védett hadsereg, és mindenféle mulatságos védekezési módszer vetődik fel, a ruhaszárító zsinórra kötözött fóliacsíkoktól a műsasig (?).
Az igazság azonban az, hogy nekünk méhészeknek el kell tűrnünk kis hazánk nagy méhsűrűségének (10 méhcsalád/négyzet km) falánk vámszedőit.

Üvegben az idei akácméz!

"AKÁCMÉZ - harmonikus ízű, édes, lágy és kevésbé savas. Akácvirág illatú. Csaknem a színtelentől az enyhén sárgásig terjed a színárnyalata. Jelentős gyümölcscukor tartalma miatt sokáig folyékony. Jó fertőtlenítő.
KÖHÖGÉS ELLEN AJÁNLOTT" (OMME kiadvány)

A méhek is szeretik a naplementét...

Meleg nyári estéken népes családoknál gyakori jelenség a "tőgyelés".

Méhészkedés négy keréken

Mint már korábban írtam, május második felében motorizált méhész hadosztály lepi el éjszakánként az országutakat. Jómagam a nyolcvanas évek elejének NDK-s csúcstechnológiájával rendelkezem, így van alkalmam megcsodálni az engem leelőző kaptár rakományok méretét és változatosságát. Az Ifára is vonatkoznak a klasszikusnak számító sorok a Trabant használati kézikönyvéből: "A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson." (via Esterházy Péter).
Ezekben a napokban, kis hazánk méhpopulációjának nagy része a szlovák és ukrán határ közelében tömörül össze. Hegyvidéken nem mindig egyszerű megfelelő telephelyet találni, viszonylag járható megközelítési lehetőséggel. Így aztán vannak olyan részek, ahol szó szerint minden bokor mögött kaptárak sorakoznak. Mindez azért történik, hogy az ország utolsó virágzó akácfáinak nektártermelését is kihasználják.
A vándorméhészkedés lényege, hogy folyamatos legelőt biztosítva a méheinknek mindenki jól járhat, a méhész és a méhei is. A vándorméhész naptárában kora tavasztól nyár végéig fűz, gyümölcsfa, repce, akác, ezüstfa, gyalogakác (ámorfa),  mustár, selyemfű, hárs-, facélia, napraforgó, aranyvessző (szolidágó), és még ki tudja hányféle méhlegelő sorakozhat. A méhek számára alapvető és meghatározó fontosságú a friss nektár. Ez viszi előre a család fejlődését, fenntartja az egyensúlyt a méhcsaládban és a méhészcsalád büdzséjében.

Északi akácon

A mai nap - képekben

Akácméz a méztérben...

... és rajbölcsők a fészekben.

Méhzsongás és akácillat

Célba értünk. A célszalag átszakítva, most már mindenki az eredményjelző táblát figyeli...
Megtettünk minden lehetségeset, innen az időjárás kezében vagyunk. Csüggünk a meteorológiai előrejelzéseken, figyeljük, hogy mozdul-e a kaptármérleg mutatója. A fagy 3-4 m magasságig hatolt a környéken, az öreg, magas fákban bízunk. Méhész-szlengben ezt hívják "kalapos akácnak", amikor csak a fák tetején marad virág. A nektár nagy részét fagyás nélkül is ezek a virágok biztosítanák, hiszen ezek kapják a legtöbb fényt és meleget az erdőben. És a nektárképződéshez ezek nagyon fontos hozzávalók. Az akác szubmediterrán növényként kedveli a meleget, földrajzi előfordulása nagyjából a szőlőjével esik egybe. Szeszélyes mézelő, 25 C fok meleg és magas páratartalom kell neki. A nyílás első napjaiban, ha megkóstoljuk az akácvirágot, már érezni benne a nektárt, de még gumiszerűen erős, a méhecske nem tud belebújni. Az erős szél kiszáríthatja a virágot, és miután megtört, megpuhult kissé, leverheti egy zivatar, ami májusban nem ritkaság mifelénk. 
Összefoglalva hát, soktényezős, összetett jelenség az akác mézelése, és mivel a méhész jövedelmének nagy részét ez biztosítja (ha biztosítja), jó néhány ősz hajszállal gyarapszik ilyenkor a méhészkalap alatti terület.

Kivettük a repcemézet

A repceméz zamata egyedi, de sajnos gyorsan kristályosodik

Megvolt az idei első pergetés, a kevés tavaszi csapadék miatt kivételesen sűrű repcemézet nehéz volt kicentrifugálni, a szűrőnek meg végképp ellenállt. Idén se mindenkinek sikerült átvészelnie a repce virágzását károk nélkül. Most már száraz mézterekkel várhatjuk a fagytól megkímélt akácvirágok nektártermelését.