Álanyás családot találtam

Régebbi posztokban írtam már a méhanya párzásáról, petézéséről, és betegsége vagy hiánya okozta problémák megoldásáról (pl: anyásítás, család-egyesítés). Mégis megtörténhet, hogy elhúzódó anyahiány okán a méhcsalád kifut az időből, és nem talál már nyitott fiasítást, amire anyabölcsőt tudna építeni. Ezután a dolgozók egymásnak adogatják a termelődő pempőt, aminek eredményeként néhány dolgozó petefészke (a magas hormontartalmú tápláléknak köszönhetően) megduzzad, és petét termel. A dolgozók petézését rendetlen, a sejtek aljára és oldalára is tapadó, a szokottnál vékonykább peték jellemzik, lépsejtenként nem ritkán 5-8  petét is találhatunk. Az álanyásság előrehaladottabb állapotában a méhek emelni kezdik a sejtek oldalát, kialakítva ezzel a törpehere fiasítás oly jellemző képét.

   

Mi a teendő ilyen esetben? Ez nagyban függ a család esetleges megmentésére szánt időnk és energiánk mennyiségétől. Legegyszerűbb megoldásként a méhcsalád felszámolása kínálkozik, hiszen a sorból kiemelt kaptárból a távolabb lesöpört méhek visszarepülve bekéredzkednek a szomszéd családok (előzőleg jócskán leszűkített) bejáróján, tehát a méhecskék mindenképpen a mi családjainkat erősítik. Ha mindenképpen meg akarjuk menteni a családot - mint én is teszem ebben az esetben - kaptárcserét ajánlatos végrehajtanunk. Egy megfelelően népes családot az álanyás delikvens helyére rakva biztosak lehetünk afelől, hogy a hazatérő dolgozók rendezett viszonyokat találnak. Az új helyre kerülő kezelendő család nyitott fiasítású lépet kap, hogy bölcsőt építhessen, aztán egy-két nap után jöhet a bölcsőrombolás és a már ismerősen hangzó anyásítás, család-egyesítés stb.

Végül még annyit, hogy az álanyásság kialakulásáig az anyahiány kezdetétől számítva általában bő hónap telik el, és a legkönnyebben úgy előzhetjük meg, hogyha a petéző anyával éppen nem rendelkező családoknak hetente legalább egy nyitott fias keretet juttatunk.