A már hetek óta keringő pletykák után az OMME kiadott egy közleményt (vagy inkább figyelmeztetést), hogy brazil nádcukor (is) kerül a magyar kristálycukros zacskókba. Ez önmagában még nem volna égbekiáltó bűn, hiszen a nádcukor előállítási költségei a répacukorénak töredékébe kerülnek, így valamivel olcsóbban kerülhet forgalomba. Csakhogy ha nem jelölik a csomagoláson, hogy nádcukrot is tartalmaz, és - lássuk be, viccesen nézne ki közös kolumnában a Magyar Cukor Zrt. és a nádcukor (bár a dél-amerikai piros(fehérzöld)paprika és a makói kínai fokhagyma után már keveseket késztetne szemöldökráncolásra) - akkor erre az "adjunkolcsócukrotazembereknek" akcióra rámehet a magyar méz.
Itt kell rövid magyarázatként hozzáfűznöm, hogy az egyszikű és kétszikű növények cukrai nagyban különböznek. (Gyengébbek kedvéért: az egyszikűek csírázásakor a magból nem kettő, csak egy sziklevél bújik elő). Mivel azonban méheink kizárólag kétszikű növények nektárját hordják, és nyár végén a répacukorral is kétszikű típusú cukrokat etetünk, így egyszikűek cukrainak (eddig) semmi keresnivalója (nem volt) a kaptárban.
Ezek után nem igényel nagy fantáziát, hogy mikor fogják kimutatni a magyar "zéró toleranciás" laborok a "mézhamisítást", azaz az idegen cukrok jelenlétét. Ide tartozik még, hogy egy mézet vizsgáló vegyész megfogalmazása szerint az egyszikű cukor jelenlétének kimutatása a mézből olyan nyilvánvaló és egyszerű, mintha két pohár tiszta vízből az egyikbe egy szem kálium-permanganátot pottyantanánk.
Gyanús nekem, hogy a permanganát szemcse már a poharunkban van, és csak idő kérdése, hogy mikor fogjuk a poharat a szánkhoz emelni és rápillantva elszörnyülködni azon, hogy már megint elbarmoltunk valamit...
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése