Az évnek ebben a szakában a kaptárbontásra alkalmas idő szűken méretik, érdemes ezeket az órákat kihasználni, hogy elvégezzük a hónap legfontosabb teendőjét, a betelelést. Mondanom sem kell, hogy ezt a munkát is minden méhész kicsit másképp csinálja, és ezt megfelelő érvekkel meg is tudja indokolni.
A betelelés nálunk két fontos részből áll. Ezek a téli élelem fészeklépekbe való koncentrációja, és a fészek téli takarása. A mai 13-14 C fokban tökéletesen látszott, hogy mekkora helyet foglal a méhcsalád a fészek fiókban, és gyors munkával, a keretek átmozgatásával meggyőződhettem róla, hogy megvan-e az elegendő méz a lépekben. A még esetleg bent felejtett szalmasárga lépek kikerültek, a félig mézes lépekkel együtt. Ezek az utóbbi - általam csak "könnyűlovasságinak" hívott - lépek mézének viaszfedelét fedelező villával felkapargatom és visszahelyezem őket a felső fiókba. Ezt a mézet a méhecskék a maradék kikelő fiasítás helyére hordják le a fészek közepére.
Összetettebb és megosztóbb probléma a téli takarás kérdése. A módszerek skálája szélességében a semmilyen takarástól a többrétegű, modern hőszigetelő anyagok használatáig ér. Magam rétegesen és fokozatosan takarok. Ilyenkor még csak egy réteg fóliával fedem a fészket, hiszen a cél az, hogy minél hamarabb elérjék a fiasításmentes állapotot, az atkagyérítés sikerességét biztosítandó.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése