Oldalak

2011. július 14., csütörtök

Varroa

Teljes nevén Varroa destructor (vagy közismertebben: ázsiai méhatka), és ez a név félelmetesen hangzik a méhész fülének.

Megjelenésével gyakorlatilag új időszámítás indult a modern méhészkedésben. Ma már elképzelhetetlenül egyszerűnek tűnik az atka előtti idők méhészkedése, amikor még nem kellett állandó harcot folytatni az atkaszám visszaszorításáért. Mint minden parazita/kórokozó, váratlan megjelenésével nagy károkat tud okozni, amíg kialakul egy (vagy több) védekezési technológia. Ám mi, magyarok ezt még überelni is tudtuk. 
"A fiatalabb korosztály nem tudja, hogy az ázsiai méhatka fertőzés ellen 1983- ban az állategészségügyi hatóság engedélyezte, hogy a Hungaronektár magyar szabadalom alapján gyártsa az egyébként hatásos, amitráz-tartalmú Varrescens füstőlőcsíkot. A Hungaronektár 1986–1987-ben megváltoztatta a gyártási technológiát, és így nedvesen került a PVC fóliazacskóba az amitrázos csík. Az amitráz nedvességre és hőre bomlékony, ezért a felhasználás idejére nagyon sok értékesített tétel teljesen hatástalan volt. A hatóság sem állt a helyzet magaslatán, hiszen a hatástalan csíksorozatok már 1986 nyarán megjelentek. Ennek eredménye volt a ’87 nyári, őszi, téli, a későbbi felmérés szerint 20-30%-os teljes méhcsaládpusztulás, és ugyanennyi méhcsalád erős legyengülése." írja dr. Vicze Ernőre emlékező cikkében Dr. Cserényi Péter. Persze azóta nem csak a magyar méhpopulációt vitte földre, de Nyugat Európában is a mai napig gyakran az atka tizedeli meg az állományokat. De miért is áll a nyolcvanas évek eleje óta még mindig nyerésre ellenünk az atka (vagy legjobb esetben is egyenlíteni tudunk néha-néha)? Mert kettős szorításban leledzünk mi méhészek: egyik oldalról a méhcsaládjaink egészségéért aggódunk télen-nyáron, míg másik oldalról a szermaradványok után kutató laborok vizsgálják minden létező és elképzelt vegyszer- és cukormolekulákra kihegyezett műszereikkel mézeinket. Így - vékony jégen tipegve, lehullott atkákat számolgatva, kezelési időpontokat egymással egyeztetve, reménykedve, hogy nem alakult még ki rezisztencia az általunk használt (egy-két tényleg hatékony) vegyszer iránt - telnek éveink, miközben a Földteke másik oldalán VSH (Varroa sensitive hygiene) tulajdonságot továbbörökítő méhanyákat hirdetnek eladásra, melyeknek családjai kiszimatolják a fedett fiasításban rejtőző atkát és felbontván a fedelet, megszabadulnak tőle.

forrás: http://www.barnstablebeekeepers.org/resources/library.html

A végére szeretném idecitálni Dr. Hegedűs Dénes örök érvényűjét:
"Az atka vak, süket, és néha lerágott lábú, sánta jószág, mégis jobban eligazodik a méhészetben, mint maga a méhész"

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése