 |
| Forrás: Méhegészségügyi ismeretek (OMME 2009) |
2011. április 11., hétfő
Zsongatás
A dajkacsaládok készítése van soron. Ezeknek a méhcsaládoknak a specialitása a pempőtermelés. Itt egy kis méhbiológiát szeretnék közbeszúrni és a garatmirigyről írni. A dolgozók fejében párosan helyezkedik el, és a fiataloknál a virágpor fogyasztás stimulálja. Ekkor megduzzad, és pempőtermelésbe kezd. Később, amikor a méh "külszolgálatot" teljesít, a garatmirigye elcsökevényesedik, ám szükség esetén újra munkába állítható.
Fontos tehát, hogy sok fiatal dolgozó legyen a dajkacsaládjainkban. Ezt a legegyszerűbben zsongatással érhetjük el. Én kaptártetőt szoktam a gyarapítandó méhcsalád kijárója elé tenni, és erre szomszéd családok fias kereteiről lesöprő kefével rásöpröm a méheket. Figyelem, előtte anyát kikeresni! Az idősebb, világlátott "bogarak" visszarepülnek a kaptáraikba, míg a fiatalok báránykák módjára begyalogolnak a leszűkített kijárónyíláson anélkül, hogy konfliktusba keverednének az őrökkel. Anyanevelő hangulatba a bőséges méhlegelő, vagy a serkentés hozhatja családjainkat.
2011. április 9., szombat
Virágzik a kökény
 |
| Ellátja virágporral a méhcsaládokat, és nektárt is ad |
 |
| Virágzik a sajmeggy... |
 |
| ...és a vadkörte is |
2011. április 8., péntek
Neveljünk saját anyákat!
Az anyanevelés külön ágat képvisel a méhészkedésben. Bár én is szoktam (igaz, hogy nem anyát, csak érett bölcsőt) vásárolni anyanevelőtől, mégis, az a néhány éves értékes tapasztalat, amely anyanevelőnél dolgozva rámragadt, felbátorít arra, hogy nyaranta megneveljem saját anyáim zömét. Tehát, az alábbiakban (és későbbiekben is) az anyanevelés egy egyszerű, és bejáratott formáját szeretném ismertetni.
Már tudjuk, hogy az anya tulajdonságai meghatározó fontosságúak a méhcsalád életére és fejlődésére nézve. Ilyenkor tavasszal a fiatal, dinamikus anya gyorsan eléri petézésének csúcsát, imigyen biztosítva a megfelelő szaporulatot. Idősebb, többéves anyák későn kezdenek petézni, és érzékenyek a lehűlésekre. Tisztelet persze a kivételeknek, jelen pillanatban is van negyedik éves tenyész anyám, és előreláthatóan segítség nélkül fogja felhozni népét az akácra.
Az éves munka az apacsaládok kiválasztásával kezdődik, ezek nevelik majd a heréket. Gyümölcsvirágzáskor helyezzük be a heresejtes kereteket, hiszen ne feledjük, a here fejlődési ciklusa a leghosszabb, 24 nap.
Dajkacsaládokból nálam kétféle létezik: anyás és anyátlan dajka. Ezek fogják majd pempővel etetni az álcákat, és építeni az anyabölcsőket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy erre rávegyük őket.
Az anyátlan dajka kizárólag fedett fias keretekből összeállított, fiatal népesség összetételű család. Az anyás dajkacsalád két kaptárfiókot foglal, melyeket anyaráccsal elválasztunk egymástól. Az anyarács lyukmérete átengedi a dolgozókat, de megakadályozza az anya átjutását. Az alsó fiók lesz az anya birodalma, míg a felső fiókban nevelődnek majd az anyabölcsők.
Már tudjuk, hogy az anya tulajdonságai meghatározó fontosságúak a méhcsalád életére és fejlődésére nézve. Ilyenkor tavasszal a fiatal, dinamikus anya gyorsan eléri petézésének csúcsát, imigyen biztosítva a megfelelő szaporulatot. Idősebb, többéves anyák későn kezdenek petézni, és érzékenyek a lehűlésekre. Tisztelet persze a kivételeknek, jelen pillanatban is van negyedik éves tenyész anyám, és előreláthatóan segítség nélkül fogja felhozni népét az akácra.
Az éves munka az apacsaládok kiválasztásával kezdődik, ezek nevelik majd a heréket. Gyümölcsvirágzáskor helyezzük be a heresejtes kereteket, hiszen ne feledjük, a here fejlődési ciklusa a leghosszabb, 24 nap.
Az anyátlan dajka kizárólag fedett fias keretekből összeállított, fiatal népesség összetételű család. Az anyás dajkacsalád két kaptárfiókot foglal, melyeket anyaráccsal elválasztunk egymástól. Az anyarács lyukmérete átengedi a dolgozókat, de megakadályozza az anya átjutását. Az alsó fiók lesz az anya birodalma, míg a felső fiókban nevelődnek majd az anyabölcsők.
 |
| Anyarács lemezből |
2011. április 6., szerda
2011. április 5., kedd
Harmadik típusú fájdalmas találkozások
avagy mit tegyünk méhtámadás esetén?
Az első és legfontosabb szabály: ne csapkodjunk!
És általában - ne ingereljük a méheket. Sajnos a méhek társadalmában, mint már korábban írtam róla, az egyén igen kis értékkel bír. Egy méhcsalád jelent egy egységet, egyedeinek össztömege, egészségi állapota a fő meghatározója. A méhésznek is úgy kell gondolnia a családra mint egy önálló szervezetre. A méhcsalád könnyedén feláldozza néhány egyedét az önvédelem érdekében (főleg úgy, hogy naponta 1500-2000 méhecske születik). Az erős támadó (vagy inkább védekező) ösztön kizáró tulajdonság a tenyésztésben, a szelekciónál.
Öreg méhészek ugyanakkor egyenes arányosságot látnak az agresszivitás és a jó mézgyűjtő képesség között. Mégis, mindenkinek könnyebb szelíd családokkal dolgozni.
Itt a tavasz, a kertekben virágba borulnak a gyümölcsfák, és jön a húsvéti locsolkodás. Ez bizony konfliktusok forrását jelenti a méh-ember együttélésben. Ugyanis a méh egyik legkifinomultabb érzékelése a szaglás, és az erős parfümök kavalkádját személyes sértésként éli meg. Azt hiszem, az erős illatok okozzák a legtöbb méhtámadást.
A csapkodásról, kapkodásról, hirtelen mozdulatokról mindenkit lebeszélnék, a méhek rosszul reagálják le!
Személy szerint, a legtöbb szúrást a ruhaujjba, hajba, (mi több, nadrágszárba,) belegabalyodó rémült méhecskétől kapom.
Mindenki tudja, hogy a darazsakkal ellentétben, a méhek fullánkja beleakad az emberi vagy állati hámba. A fullánk külön idegdúccal rendelkezik, és amikor a fullánkkal és a méreghólyaggal együtt kiszakad a méh testéből, akkor az idegdúc még kipumpálja a maradék mérget a hólyagból. Ezért is tanácsos gyorsan megszabadulni a fullánktól, éspedig anélkül, hogy megfognánk vagy összecsippentenénk a hólyagot (ezzel magunk segítve a méreg kiürülését), inkább oldal irányból pöcköljük ki égő fájdalmak között a sebből. Azért is kell gyorsan cselekedni, mert a bennszakadt fullánk méhméreg illatot árasztva kitűnő nyomjelzőként szolgál a következő támadók tucatjainak.
A színekre csak mérsékelten reagál a háziméh, bár tapasztalataim szerint a sárga szín vonzza őket, de nem támadólag, inkább csak kíváncsian közelednek hozzá. Erdélyi méhészek gyakran tartanak kutyát a méhes-lakókocsijuk alatt (talán a medve miatt), és tőlük hallottam, hogy a fehér kutyát megtűrik, míg a feketét megtámadják a méhek.
Vándortanyahely kereséskor a méhész igyekszik olyan lepakoló helyet találni, ahol a méhek útja a legelőre biztosított (nem keresztezik azt járókelők), és a kockázatok minél inkább kizárhatóak. Kockázatot jelent pl. a kisgyerekek, a ló, vagy a libák jelenléte.
A helyi reakció (pirosodás, feldagadás) nem jelent feltétlenül allergiás tünetet, ám ha torokfájás, légcsőszűkület, vagy nyelvdagadás jelentkezik, azonnal forduljunk (mit forduljunk - rohanjunk) orvoshoz.
Csak hogy világos legyen, a méhszúrás a méhésznek is fáj, legfeljebb nem dagad fel. Néhány száz szúrás után ezt szinte bárki elmondhatja magáról. Húsz év után is a tavaszi első szúrások bepirosodnak, és előfordul, hogy itt-ott viszket valamelyik nyirokcsomóm is (napi 50 szúrás felett). Tudom, hogy kell úgy megfogni a méhecskét, hogy ne szúrjon meg, de én is mindig arcvédőt veszek a méhesben, és mosolygok, ha olyan képet látok, ahol védőfelszerelés nélkül vitézkednek.
Néhány jótanács a végére:
Szeles időben a méhek alacsonyabb röppályára kényszerülnek, így megnövekszik a frontális ütközésveszély.
A méhecske zuhanóbombázóként támad, és ha elvéti, vagy nem talál tiszta felületet, újra a magasba emelkedik, hogy ismét lecsaphasson. Ezért érdemes lomb alá, bokor tövéhez menekülni, így a célra forduláskor szem elől téveszthet minket. A hajba, vagy ruhába akadt méhecskét hirtelen és határozott tapsoló vagy szorító mozdulattal kell ártalmatlanná tenni. Figyelem, a látszólag halott méhecskék is szúrnak! Ezt kislányaim tanúsíthatják.
És legvégül, hogy a méhész családjának sem könnyű: amerikai szakirodalomban olvastam, hogy a méhészek ruháján hazahordott porrá száradt méhméreg molekulák belélegezve gyakran "megágyaznak" a gyerekek későbbi méhméreg-allergiás reakciójának, ami egy méhész családban naaagy szííívás.
Az első és legfontosabb szabály: ne csapkodjunk!
És általában - ne ingereljük a méheket. Sajnos a méhek társadalmában, mint már korábban írtam róla, az egyén igen kis értékkel bír. Egy méhcsalád jelent egy egységet, egyedeinek össztömege, egészségi állapota a fő meghatározója. A méhésznek is úgy kell gondolnia a családra mint egy önálló szervezetre. A méhcsalád könnyedén feláldozza néhány egyedét az önvédelem érdekében (főleg úgy, hogy naponta 1500-2000 méhecske születik). Az erős támadó (vagy inkább védekező) ösztön kizáró tulajdonság a tenyésztésben, a szelekciónál.
Öreg méhészek ugyanakkor egyenes arányosságot látnak az agresszivitás és a jó mézgyűjtő képesség között. Mégis, mindenkinek könnyebb szelíd családokkal dolgozni.
Itt a tavasz, a kertekben virágba borulnak a gyümölcsfák, és jön a húsvéti locsolkodás. Ez bizony konfliktusok forrását jelenti a méh-ember együttélésben. Ugyanis a méh egyik legkifinomultabb érzékelése a szaglás, és az erős parfümök kavalkádját személyes sértésként éli meg. Azt hiszem, az erős illatok okozzák a legtöbb méhtámadást.
A csapkodásról, kapkodásról, hirtelen mozdulatokról mindenkit lebeszélnék, a méhek rosszul reagálják le!
Személy szerint, a legtöbb szúrást a ruhaujjba, hajba, (mi több, nadrágszárba,) belegabalyodó rémült méhecskétől kapom.
 | ||
| forrás: Mézelő méhek biológiája - képekben (KÁTKI 2001) |
Mindenki tudja, hogy a darazsakkal ellentétben, a méhek fullánkja beleakad az emberi vagy állati hámba. A fullánk külön idegdúccal rendelkezik, és amikor a fullánkkal és a méreghólyaggal együtt kiszakad a méh testéből, akkor az idegdúc még kipumpálja a maradék mérget a hólyagból. Ezért is tanácsos gyorsan megszabadulni a fullánktól, éspedig anélkül, hogy megfognánk vagy összecsippentenénk a hólyagot (ezzel magunk segítve a méreg kiürülését), inkább oldal irányból pöcköljük ki égő fájdalmak között a sebből. Azért is kell gyorsan cselekedni, mert a bennszakadt fullánk méhméreg illatot árasztva kitűnő nyomjelzőként szolgál a következő támadók tucatjainak.
A színekre csak mérsékelten reagál a háziméh, bár tapasztalataim szerint a sárga szín vonzza őket, de nem támadólag, inkább csak kíváncsian közelednek hozzá. Erdélyi méhészek gyakran tartanak kutyát a méhes-lakókocsijuk alatt (talán a medve miatt), és tőlük hallottam, hogy a fehér kutyát megtűrik, míg a feketét megtámadják a méhek.
Vándortanyahely kereséskor a méhész igyekszik olyan lepakoló helyet találni, ahol a méhek útja a legelőre biztosított (nem keresztezik azt járókelők), és a kockázatok minél inkább kizárhatóak. Kockázatot jelent pl. a kisgyerekek, a ló, vagy a libák jelenléte.
A helyi reakció (pirosodás, feldagadás) nem jelent feltétlenül allergiás tünetet, ám ha torokfájás, légcsőszűkület, vagy nyelvdagadás jelentkezik, azonnal forduljunk (mit forduljunk - rohanjunk) orvoshoz.
Csak hogy világos legyen, a méhszúrás a méhésznek is fáj, legfeljebb nem dagad fel. Néhány száz szúrás után ezt szinte bárki elmondhatja magáról. Húsz év után is a tavaszi első szúrások bepirosodnak, és előfordul, hogy itt-ott viszket valamelyik nyirokcsomóm is (napi 50 szúrás felett). Tudom, hogy kell úgy megfogni a méhecskét, hogy ne szúrjon meg, de én is mindig arcvédőt veszek a méhesben, és mosolygok, ha olyan képet látok, ahol védőfelszerelés nélkül vitézkednek.
Néhány jótanács a végére:
Szeles időben a méhek alacsonyabb röppályára kényszerülnek, így megnövekszik a frontális ütközésveszély.
A méhecske zuhanóbombázóként támad, és ha elvéti, vagy nem talál tiszta felületet, újra a magasba emelkedik, hogy ismét lecsaphasson. Ezért érdemes lomb alá, bokor tövéhez menekülni, így a célra forduláskor szem elől téveszthet minket. A hajba, vagy ruhába akadt méhecskét hirtelen és határozott tapsoló vagy szorító mozdulattal kell ártalmatlanná tenni. Figyelem, a látszólag halott méhecskék is szúrnak! Ezt kislányaim tanúsíthatják.
És legvégül, hogy a méhész családjának sem könnyű: amerikai szakirodalomban olvastam, hogy a méhészek ruháján hazahordott porrá száradt méhméreg molekulák belélegezve gyakran "megágyaznak" a gyerekek későbbi méhméreg-allergiás reakciójának, ami egy méhész családban naaagy szííívás.
2011. április 3., vasárnap
Gyűlik a virágpor
 |
| Sokféle méretű és színű virágporszemcse |
 |
| A röpnyílásnál elhelyezett virágporszedő megszabadítja terhüktől a beigyekvő méheket |
2011. április 1., péntek
Áprilisi nemzedékváltás
Az első tenyérnyi fiasításból kikelt fiatalok fokozatosan átveszik a megterhelő dajka munkát az öregektől, így azok többnyire beállnak vízhordónak, ami tekintettel a tavaszi vizek hőfokára, a leghálátlanabb tevékenység. Kopott szőrzetükre már nem sok virágpor tapadna, és fáradt izmaik nehezen engedelmeskednek. Áprilisban, mikor a gyümölcsfák egymással versengve kezdenek virágozni, a nagy mennyiségű nektár még lázba hozza őket, és tömegesen tódulnak ki a kaptárból. Ez a lelkesedés jelenti a végüket, elnyűtt szervezetük végképp elhasználódik.
A hónap közepére elhullanak az utolsó tavaly kelt dolgozók is, és a méhcsalád népessége eléri a negatív csúcsot. Ugyanakkor már nagy lépfelületet foglal a kelő fias, az átlag életkor drasztikusan lecsökken. A kijáró méhek látványosan kevesebben vannak, a fészket kitakarva szinte csak bundás, fiatal méhecskéket találunk. E helyen is hangsúlyoznám a jó takarás fontosságát. A fészek lépek 2/3-át fiasításnak kell elfoglalnia, megfelelő mézkészlet mellett. Egész tavaszra érvényes, hogy a fészek nagyságát, kereteinek számát a népesség kell, hogy meghatározza, ezért ha bármikor már felülnézetből azt tapasztaljuk, hogy nem foglalják a fészket faltól-falig, bátran vegyük ki a felesleges kereteket, figyelve természetesen, hogy a mézkészlet ne csökkenjen kritikus szintre. Itt a kritikus szint négy kg körüli tartalékot jelent. Ez alá kerülve, a család válság üzemmódban kezd el működni, az anya pempős etetését leállítják, s ezzel leáll a petézés, sőt súlyosabb esetben a fiasítást is felszámolják a túlélés érdekében.
A hónap közepére elhullanak az utolsó tavaly kelt dolgozók is, és a méhcsalád népessége eléri a negatív csúcsot. Ugyanakkor már nagy lépfelületet foglal a kelő fias, az átlag életkor drasztikusan lecsökken. A kijáró méhek látványosan kevesebben vannak, a fészket kitakarva szinte csak bundás, fiatal méhecskéket találunk. E helyen is hangsúlyoznám a jó takarás fontosságát. A fészek lépek 2/3-át fiasításnak kell elfoglalnia, megfelelő mézkészlet mellett. Egész tavaszra érvényes, hogy a fészek nagyságát, kereteinek számát a népesség kell, hogy meghatározza, ezért ha bármikor már felülnézetből azt tapasztaljuk, hogy nem foglalják a fészket faltól-falig, bátran vegyük ki a felesleges kereteket, figyelve természetesen, hogy a mézkészlet ne csökkenjen kritikus szintre. Itt a kritikus szint négy kg körüli tartalékot jelent. Ez alá kerülve, a család válság üzemmódban kezd el működni, az anya pempős etetését leállítják, s ezzel leáll a petézés, sőt súlyosabb esetben a fiasítást is felszámolják a túlélés érdekében.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)