Érett anyabölcső

"A méhek nem sokkal kikelése előtt lebontják a viaszfödelet és a bölcső végének viaszfalát. Ettől kezdve bábing határolja a bölcső végét. Az ilyen "érett" bölcső vége lecsapott és sötét. A fejlődő anya valószínűleg több levegőt kap a szabad gubón." (Örösi Pál Zoltán: Méhek között - Mezőgazdasági Kiadó 1968)

Pillantás a dajkákra

Anyátlan dajka kis hibával

Biztos jele annak, hogy az anyátlan dajka családunk mégsem anyátlan:

A kis lépkezdemények jelzik a párzatlan anya jelenlétét

Ide álcát behelyezni felesleges, a stikában kikelt, esetleg máshonnan betévedt anyát érdemes kikeresni és szemügyre venni. Ha átmegy a vizuális teszten (ép kinézet, normál méret stb.), a kikelésétől számított két héten belül petézővé kell válnia.
A kikeresés mindenképp ajánlott, a megtartás mellett és ellen is szólnak érvek.

Kikelt anyabölcső

A méhanya körberágja belülről a bölcső csúcsát, majd fejével felnyitva azt, kimászik

Méhanyák jelölése

Idén a méhanya színe fehér

A méhanya jelölés egyezményes színei a születési év utolsó számjegyének megfelelően:

• 1-es és 6-os - fehér
• 2-es és 7-es - sárga
• 3-as és 8-as - piros
• 4-es és 9-es - zöld
• 5-ös és 0-ás - kék

A méhanya korának megfelelő színű rajzszegekkel jelölöm a kaptárakat

Mi újság a dajkacsaládoknál?

Készülnek az anyabölcsők a böngészett rajok számára

Anyás dajkacsalád

Méhanyanevelésünkben eljutottunk odáig, hogy a beálcázott tenyészléceket behelyeztük az anyátlan dajkacsaládhoz.
Az álcázás eredménye már 24 óra elteltével is kivehető, de 48 óra múltán határozottan látszik a "fogadott" bölcsők száma. Ezeket építeni, nyújtani kezdik, és látványosan sürögnek-forognak körülötte a dajkaméhek.

 Itt az idő, hogy áthelyezzük védenceinket az anyás dajkacsaládhoz. Előzőekben már írtam, hogy a tenyészkeret itt a felső kaptárfiókba kerül két nyitott fias keret közé. Igyekezzünk úgy berendezni ezt a családot, hogy az anyarács alatt fedett fias keretek, és építeni való műlépek legyenek, ez utóbbiakkal vesszük elejét annak, hogy a tenyészléceink közti rést használják méheink haszontalan építésre, esetleg mézet hordva bele további ragacsos kellemetlenséget okozva nekünk az érett bölcsők leszedésekor. Ha sikerül az összes nyitott fiasítást feltennünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy dajkaméheink is a felső kaptárfiókot választják tartózkodási helynek. A tenyészkeret átrakásakor óvatosan járjunk el, ne használjunk (erős) füstöt, és ne söpörjünk, ne rázzunk, csak egyszerűen a dajkaméhekkel együtt helyezzük át az előkészített helyére.
Az anyás dajka folytatni fogja a bölcsők építését, és ha az elegendő friss élelmet rendszeresen biztosítjuk számára, mindegyik fogadott bölcső az álcázástól számítva tizedik napon "érett" bölcsőként a jövendőbeli családjához kerülhet, ahol majd kikelve és bepározva biztosítja méheink következő generációinak jó vérvonalát.

Dajkaméhek

Az álca áthelyezés rejtelmeiből

Kardinális pontjához érkeztünk az anyanevelésnek. Eljött az álcázás napja.
Gyógyszertárból beszerzett kis műanyag fecskendőnkkel langyos vizet szívunk fel, és átvizsgáljuk az anyátlan méhcsaládunkat, bölcsőket keresve. Mivel igen népes családról beszélünk, ez a művelet nehézségeket okozhat, a fiatal méhek hajlamosak összekapaszkodva csomókba gyűlni a kiemelt lépeken, és akár lepotyogván szétmászni a földön. Terítsünk hát fóliát (legegyszerűbb a kaptár saját belső takarófóliáját) a munkavégzés területén a földre, így dolgunk végeztével könnyen visszaterelhetjük a kissé dezorientált fiatalságot a kaptárba. Alapos átnézés szükségeltetik, egy hátrahagyott bölcső-csökevény is komolyan veszélyezteti a sikerességünket. Nyissuk fel a megtalált bölcsőket, engedjünk beléjük némi (1-2 csepp) vizet a fecskendőből, majd pöcköljük ki az álcát, és keverjük fel a hígított pempőt a bölcső fenekén. Aztán szívjuk fel az egészet. Ez lesz majd a pempőnk, amit a bölcsőkezdeményeink aljára pöttyintünk.
A hosszú téli estéken viaszból mártogatott műbölcsőinket most tenyészlécre rögzítjük, majd némi mézzel megkenve, megédesítve, beadjuk a méhcsaládnak 1-2 órára. Mialatt lenyalogatják, leszűkítik kissé, "megigazítják" a bölcsőink peremét. Idáig gyerekjáték az egész.

Készülnek a tenyészlécek

Kiválasztunk egy kellően fiatal álcás lépet a tenyésztésre érdemes méhcsaládtól (a lehető legfiatalabbat), és a sokféle álca áthelyező eszköz (nekem csak álcázótű) valamelyikével finoman a kis álca alá nyúlva átemeljük a "saját" pempőnkkel megnedvesített aljú bölcsőkezdeményekbe. Tisztában vagyok vele, hogy sok gyakorlatot kíván, és nagy a hibázás eshetősége. Magam is sokféle eszközt és módszert kipróbáltam, és néhány apró kapaszkodót tudok adni segítségül:
Előfordulhat, hogy nehezen tudunk csak alányúlni, és az álca annyira ráragad az álcázótűre, hogy csak üggyel-bajjal tudjuk letessékelni, kockáztatva azt, hogy megsérülhet. Ilyenkor kevés az élelem a sejt alján. Egyszerűen csöppentsünk a sejtbe langyos vizet az álcázótű végéről, a kis kifli feljön majd a víz tetejére és mi is könnyebben kiemelhetjük.
Ne tegyünk túl sok pempőt a műbölcsők aljára (nekem ez is kissé soknak tűnik), ezt úgyis leszívják a dajkaméhek, és a megfelelő táplálékkal pótolják már az első percekben. Ugyanakkor ne hagyjuk kiszáradni vagy megfázni az álcákat, gondoljunk arra, hogy a jövőbeni anyáinkat sanyargatjuk.
Figyeljünk arra, hogy nehogy átforduljon az álca az átrakáskor, ugyanannak az oldalának kell felül maradnia, különben megfullad.
Helyezzük vissza a léceket a tenyészkeretbe, és kenjünk mézet a lécek tetejére mielőtt beadjuk az anyátlan dajkacsaládhoz.

Álcázótű és nagyítólencse,ami világítani tud

Egyszóval próbálkozzunk, hiszen minden méhésznek van olyan méhcsaládja, amely megérdemli, hogy tulajdonságait átörökíthesse.

Zsongatás

A dajkacsaládok készítése van soron. Ezeknek a méhcsaládoknak a specialitása a pempőtermelés. Itt egy kis méhbiológiát szeretnék közbeszúrni és a garatmirigyről írni. A dolgozók fejében párosan helyezkedik el, és a fiataloknál a virágpor fogyasztás stimulálja. Ekkor megduzzad, és pempőtermelésbe kezd. Később, amikor a méh "külszolgálatot" teljesít, a garatmirigye elcsökevényesedik, ám szükség esetén újra munkába állítható.  

Forrás: Méhegészségügyi ismeretek (OMME 2009)

Fontos tehát, hogy sok fiatal dolgozó legyen a dajkacsaládjainkban. Ezt a legegyszerűbben zsongatással érhetjük el. Én kaptártetőt szoktam a gyarapítandó méhcsalád kijárója elé tenni, és erre szomszéd családok fias kereteiről lesöprő kefével rásöpröm a méheket. Figyelem, előtte anyát kikeresni! Az idősebb, világlátott "bogarak" visszarepülnek a kaptáraikba, míg a fiatalok báránykák módjára begyalogolnak a leszűkített kijárónyíláson anélkül, hogy konfliktusba keverednének az őrökkel. Anyanevelő hangulatba a bőséges méhlegelő, vagy a serkentés hozhatja családjainkat.

Neveljünk saját anyákat!

Az anyanevelés külön ágat képvisel a méhészkedésben. Bár én is szoktam (igaz, hogy nem anyát, csak érett bölcsőt) vásárolni anyanevelőtől, mégis, az a néhány éves értékes tapasztalat, amely anyanevelőnél dolgozva rámragadt, felbátorít arra, hogy nyaranta megneveljem saját anyáim zömét. Tehát, az alábbiakban (és későbbiekben is) az anyanevelés egy egyszerű, és bejáratott formáját szeretném ismertetni.
Már tudjuk, hogy az anya tulajdonságai meghatározó fontosságúak a méhcsalád életére és fejlődésére nézve. Ilyenkor tavasszal a fiatal, dinamikus anya gyorsan eléri petézésének csúcsát, imigyen biztosítva a megfelelő szaporulatot. Idősebb, többéves anyák későn kezdenek petézni, és érzékenyek a lehűlésekre. Tisztelet persze a kivételeknek, jelen pillanatban is van negyedik éves tenyész anyám, és előreláthatóan segítség nélkül fogja felhozni népét az akácra.
Az éves munka az apacsaládok kiválasztásával kezdődik, ezek nevelik majd a heréket. Gyümölcsvirágzáskor helyezzük be a heresejtes kereteket, hiszen ne feledjük, a here fejlődési ciklusa a leghosszabb, 24 nap.

Dajkacsaládokból nálam kétféle létezik: anyás és anyátlan dajka. Ezek fogják majd pempővel etetni az álcákat, és építeni az anyabölcsőket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy erre rávegyük őket.
Az anyátlan dajka kizárólag fedett fias keretekből összeállított, fiatal népesség összetételű család. Az anyás dajkacsalád két kaptárfiókot foglal, melyeket anyaráccsal elválasztunk egymástól. Az anyarács lyukmérete átengedi a dolgozókat, de megakadályozza az anya átjutását. Az alsó fiók lesz az anya birodalma, míg a felső fiókban nevelődnek majd az anyabölcsők.

Anyarács lemezből