Ördögcérna

A közönséges ördögcérna (Lycium barbarum) a nyárvégi esők után új életre kel, és virágporával a fagyok beálltáig elfoglaltságot biztosít méheinknek.

Semfű-semfa :)

Tarlóvirág '13

Gyalogakác (Amorpha fruticosa)

Ámorfa, ámorakác, viziakác. Közvetlen az akác után kezd virágozni és virágporával segíti ki a pollenszegény akáclegelőről hazaérkező méhcsaládokat, még a hasonlóan pollenszegény selyemkóró előtt. Érdemes kihasználni.

Forrás: Wikipédia

Északon nem kedvező az időjárás

Virágzó akácfák alatt

Akácvirág 2013/04/28

OMME jelentés az akác fagykárra vonatkozóan

http://www.omme.hu/portal/index.php?option=com_content&task=view&id=1237&Itemid=47

A helyzet lesújtó.

Zúgnak a kökénybokrok

Tegnap a nyári melegben (26 fok!!) a méhecskék komoly virágporhordást produkáltak.

Tarlóvirág (Stachys annua)

Aratás után virágzik, a júliusi esők segítik a nektártermelését, a tárcsázás

 

kevésbé...

Valaha pergethető mennyiségű nektárt adott.

Újra fák tetején a méhecskék

Virágzik a mézesfa...

...és a japánakác.

Ha július, akkor napraforgó!

Méhészetünkben a július hónap meghatározó méhlegelője a napraforgó. Régi könyvek nem sokra becsülik, a mézét értéktelennek tartják, és túl sok hátrányára hívják fel a figyelmet a kevés előnyével szemben. Azóta persze sokat változtak az idők, és velük a nyár közepi legelők választéka. Azokról a régi időkről beszélek, amikor a júliusi  étlapon még sokféle virág, köztük pohánka, kígyószisz, és főleg tisztesfű szerepelt.
Mi már megbecsüljük a napraforgót, pedig ha mérlegre tesszük, a hátrányok serpenyőjében még mindig több minden nyom a latban:

• A már említett "alacsony értékű" méz, amely kristályosodáskor hajlamos kettéválni a sejtekben, alul sűrű és felül híg részre, így teljesen alkalmatlanná válva téli eleség gyanánt. (Viszont jellegzetes ízével és illatával a friss napraforgó méz igazi csemege.)
• A nap nem minden szakában mézel, nagy melegben nem termel nektárt, így jellemzően a déli órákban leáll a hordás. Ennél súlyosabb gond azonban - ami a repcén is tapasztalható - hogy a méhecskének nem garantált a visszatéréshez elegendő "üzemanyag".
• A virágzás menetének jellemzője, hogy a tányér külső szélén kezdődik el, és néhány naponta néhány soronként sárgul ki fokozatosan a közép felé tartva. Míg a külső régiókban szép nagy virágokat és sok virágport hoz, addig a satnyább belső virágok igen ragacsos anyagot választanak ki, ami szó szerint epilálja a méheket, amikor megpróbálnak megszabadulni tőle. Szakírók szerint ez a méh élettartamát is megrövidíti, mindenesetre csúnya fekete dolgozókat eredményez.
• Végül én még idesorolnám azt a tapasztalatom, hogy hirtelen nagy mennyiségű nektár behordása esetén könnyen telerakhatják a fészket, ahol a következő nemzedékeknek lenne a helyük, ezzel a család elnéptelenedését vetítve előre.

 
Az ember nem szívesen zavarná őket kaptárbontogatással, tudván, hogy a napraforgó tábla mellé a legjobb helyre hozta méheit, és a csábító szirénhangok Balatonról meg nyaralásról énekelnek már az évnek ebben a szakában. Mégis észben kell tartanunk, hogy előfordulhat, ez az utolsó olyan időszaka az évnek, amikor a friss nektár és virágpor hordás olyan kedvező körülményeket teremthet, hogy könnyedén elvégezhetjük az olyan beavatkozásokat (anyacserék, fészekrendezés, stb.), amelyeket később, egy esetleges aszályos nyárutó igencsak izzadtságszagúvá változtathat.

Pergetés

A selyemkóró méz elvételének ideje jött el. A családoktól elvesszük a mézes kereteket úgy, hogy a méhecskéket visszasöpörjük a kaptárba.

Az édes teher hazautazik a kerettartó fiókokban.

A pergetés maga a fedelezéssel kezdődik. Fedelező villával távolítjuk el a vékony viaszréteget a lépekről. Alatta ott csillog a méz! A pergető kicentrifugálja a keretekből a mézet, ezután az egy szűrőn áttöltve már fogyasztható is. 

Napraforgó hibridek nektártermelése

forrás: http://www.pointernet.pds.hu/organic/organic_honey/mez.htm

Virágzik a hárs

Kár, hogy illatot nem tudok mellékelni

Kedves ellenségünk: a selyemkóró

A selyemkóró az alföld homokján nő és virágzik, közvetlenül az akácot követően. Nekünk "sivatagi" méhészeknek és méheinknek a hónap legfőbb nektárforrását jelenti. Bár igazi túlélő, és a legnagyobb kánikulában is vígan mézel, mégis ambivalens érzésekkel telepítjük le kaptárainkat a "vaddohány" tenger kellős közepébe. No itt nem arra gondolok, hogy a lelkiismeret bántana azért, mert csupa tájidegen, nem őshonos, sőt invazív növényfajt preferálunk (pl. akác, selyemfű, szolidágó stb), inkább amiatt aggódom, hogy mivel az akácéhoz hasonlóan pollenszegény a virágja, így ha az ökörfarkkóró, vagy egyéb gyomok aszály okán nem tudnak virágport biztosítani, könnyen kritikus fehérjehiány állhat elő a kaptárban. Méhészberkekben arról is ismert a selyemkóró, hogy a virágján elhelyezkedő kis kampóival fogságba ejti a méhecskét, és sokan valamelyik hátsó lábuk nélkül térnek vissza a családhoz. Magam is láttam már selyemfű virágon tehetetlenül vergődő méhecskét a virágzás első napjaiban, de hogy a kis horgok puhulnak-e meg, vagy a méhek tanulják meg a szabadulás trükkjét idővel, nem tudom biztosan.

Nemzeti parkos ismerőseim, akik naphosszat bőszen kenegetik az "ellenség" leveleit gyomirtóval, az általuk kidolgozott eszköz segítségével, ugyanilyen, vagy tán nagyobb lelkesedéssel nyalogatják az igazán egyedülállóan zamatos mézét. Bizony, ez a méz is megérdemel néhány szót, igazi hungarikum. Erős, fűszeres ízével, illatával megosztja a közönséget, de aki ráérez az ízére, az rajongójává válik.

Nagyvárosi méhészkedés

Néhány évvel ezelőtt a Méhészetben olvastam egy cikket a párizsi Operaház tetején tartott méhcsaládokról, és meglepett, hogy milyen jó mézhozamot érnek el évről évre. Azóta több videóra is rábukkantam Tokyo, vagy New York, vagy akár Hong Kong lapostetőinek lakóiról. Most, végignézve ezeket, az jutott eszembe, amit egyszer régen egy barátom mondott a zöldövezeten átvágó belvárosi gyalogösvényre mutatva: Az emberek visszavágynak a természetbe.
Az átlag városlakó vajmi keveset sejt a méhek életmódjáról, de már terjed a tetőkertészet mellett a tetőméhészkedés is. A japán méhésztanfolyamok és a Piccadilly méhei, vagy a négycsillagos szálloda tetején elhelyezett kaptárak, "saját célra" hasznosított méztermése, mind egyirányba mutatnak, nem szólva az angol királynő 35 kaptáras állományáról.
De vizsgáljuk csak meg közelebbről ezt a "magasszintű" együttélést. A nagyvárosok mikroklímája nagyon kedvező a méhek számára, és a növényvilág változatossága, a rovarirtók nélküli környezet ideális életteret kínál a szorgalmas gyűjtögetőknek. Egy lapostető jó kilátással, biztosíték a kora reggeli napsütésre és a csúcsforgalom elkerülésével kínál megközelítési lehetőséget a parkok fáihoz, vagy az erkélyek, hátsókertek virágaihoz.
Kimutatták, hogy a nagyvárosi méhek tovább élnek, mint vidéki társaik, kíméletesebb és vegyszermentes életmódjuknak köszönhetően.

forrás: http://www.youtube.com/watch?v=l0d4tyz2780&NR=1

És végül az emberek, akik gondozzák a méhcsaládokat, tetőre másznak, nagycsavarhúzóval kaptárt bontanak, óvatosan, tisztelettel bánnak a méhekkel. Ezen a ponton a nyugati és a keleti embertípus mentalitása közel kerül egymáshoz. A 3rd Avenue és Ginza lelkes, elhivatott emberek segítségével pillanthat bele a  "a mézkészítés művészetébe".
A személyes kedvencem mégiscsak a Hong Kong-i srác a brit akcentussal.

Méhészkedés négy keréken

Mint már korábban írtam, május második felében motorizált méhész hadosztály lepi el éjszakánként az országutakat. Jómagam a nyolcvanas évek elejének NDK-s csúcstechnológiájával rendelkezem, így van alkalmam megcsodálni az engem leelőző kaptár rakományok méretét és változatosságát. Az Ifára is vonatkoznak a klasszikusnak számító sorok a Trabant használati kézikönyvéből: "A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson." (via Esterházy Péter).
Ezekben a napokban, kis hazánk méhpopulációjának nagy része a szlovák és ukrán határ közelében tömörül össze. Hegyvidéken nem mindig egyszerű megfelelő telephelyet találni, viszonylag járható megközelítési lehetőséggel. Így aztán vannak olyan részek, ahol szó szerint minden bokor mögött kaptárak sorakoznak. Mindez azért történik, hogy az ország utolsó virágzó akácfáinak nektártermelését is kihasználják.
A vándorméhészkedés lényege, hogy folyamatos legelőt biztosítva a méheinknek mindenki jól járhat, a méhész és a méhei is. A vándorméhész naptárában kora tavasztól nyár végéig fűz, gyümölcsfa, repce, akác, ezüstfa, gyalogakác (ámorfa),  mustár, selyemfű, hárs-, facélia, napraforgó, aranyvessző (szolidágó), és még ki tudja hányféle méhlegelő sorakozhat. A méhek számára alapvető és meghatározó fontosságú a friss nektár. Ez viszi előre a család fejlődését, fenntartja az egyensúlyt a méhcsaládban és a méhészcsalád büdzséjében.

Északi akácon

A mai nap - képekben

Akácméz a méztérben...

... és rajbölcsők a fészekben.

Virágzik az akác