Vannak a világnak olyan szegletei, ahol az amerikai (nyúlós) költésrothadás elleni harcban sokféle, több-kevesebb sikerrel kecsegtető, alternatív megoldás keresése folyik. Az időben való felismerés megállíthatja a fertőzés elterjedését - vallják joggal. A szóban forgó baktérium ugyan elpusztítható egy jól célzott antibiotikumos kezeléssel, ám spórákkal szaporodik, melyek igen sokan vannak (akár 2,5 milliárd spóra egyetlen lépsejtben) és szinte elpusztíthatatlanok; több évtizedig életképesek, és hosszú hőkezeléssel, vagy agresszív vegyszeres (hipós) kúrával sem szabadulhatunk meg tőlük teljesen. Ez a kórokozó csak a fiasításban, a három napnál fiatalabb méhecske álcákon csírázik ki, és a vegetatív formája az álcából nyeri a tápanyagot. A nagy felületű elpusztult fiasítás igen rossz szagot áraszt, ám a fertőzés eme szakaszában már túl van azon a ponton, melyen még megállítható a folyamat. És itt jöhet a képbe
egy olyan szaglószerv, amely jóval érzékenyebb lévén, talán időben detektálja a kaptárból távozó árulkodó szagokat.
 |
| Klinker, a teljes munkaidőben foglalkoztatott állami méhészkutya. |
Az ötlet valamikor a hetvenes évek végén öltött először testet Marylandben, kiképzett jelzőkutyák képében.
Az ebbel gyakorlatilag végigszagoltatják a kijárókat és ő jelez, ha szagot fogott. Elsősorban ősszel, vagy tavasszal dolgoztatják, repülésmentes időben. Az állami hatóságok a segítségével szeretnék egy ezreléknyire leszorítani a fertőzött méhcsaládok arányát.
