![]() | ||
| Ha elég ügyesen tartjuk a kijáróhoz, hallhatjuk a megnyugtató zúgást. |
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méhek hangja. Összes bejegyzés megjelenítése
A következő címkéjű bejegyzések mutatása: méhek hangja. Összes bejegyzés megjelenítése
2012. február 14., kedd
2012. február 7., kedd
Méhzümmögés-diagnosztika
A méhzúgás a méhésztudomány eddig viszonylag keveset vizsgált területének számított. Most Skócia-szerte mintegy 70 méhkaptárban mérik, rögzítik és analizálják a méhzümmögést.
A figyelőegység ötlete Huw Evans fejéből pattant ki, aki elektronikai mérnökből lett méhésszé. Elmondása szerint a kíváncsiság, hogy megtudja mi játszódik le egy méhcsaládban, néhány rajzani készülő családdal való rossz tapasztalat hatására erősödött fel benne. Evans úr ismerte Eddie Woods, a BBC hangmérnökének az 1950-es években végzett munkásságát, aki a kaptáron belüli hangok analizálására képes eszközt fejlesztett ki.
Mr. Woods állítása szerint, a méhészek által végzett kaptárbontások 90%-a felesleges, mivel a méhcsaládok többnyire nem igényelnek beavatkozást és a felesleges munkálatok a méhek stresszelésével és a méztermelés visszavetésével járnak. Az általa "apidictor"-nak elnevezett készüléket a beteg, éhező vagy rajzás előtti állapotban lévő családok kiszűrésére készítette. Hátránya azonban az volt, hogy a méhésznek egyszer mégis meg kellett nyitnia a kaptárt, hogy a megfigyelő mikrofont elhelyezhesse.
Mr. Evans készüléke lényegében az apidictor digitális jelfeldolgozókkal korszerűsített továbbfejlesztése, a különböző zümmögések között differenciálni képes speciális algoritmusokat használ. "A kaptáron belül minden munkafolyamatot más-más hanggal kísérnek a méhek. Tehát ha meg tudjuk hallgatni, és lehetőség szerint elemeire bontani egy kaptárban képződő zajokat, akkor sokat megtudhatunk az adott méhcsalád belső dinamikájáról. Első szándék szerint a rajzás megelőzésére, előrejelzésére használtuk, de az adatok elemzésekor egyéb érdekességekre is bukkantunk. Az adatokból következtethetünk a méhcsalád erősségére, egészségi állapotára, a növekedés dinamikájára és az esetleges rajzási szándékra is." A figyelőegység, amely nem nagyobb egy iPhone-nál (a képen a lapos fekete doboz), rendszeres időközönként méri a fészek hőmérsékletét és a méhek hangját. Az adatok egy központi egységbe kerülnek, amely több jeladó adatait gyűjti be, majd a mobilhálózaton keresztül küldi tovább őket egy szerverre olyan mérésekkel együtt, mint pl. a kinti hőmérséklet. "Jeladóink arra is lehetőséget nyújtanak, hogy az egyes kaptárak fejlődését külön is figyelemmel kísérhessük, különös tekintettel az évszakok változásaira, illetve az alkalmazott kezelések hatásaira."
Mr. Evans megfigyelései szerint egy beteg méhcsalád hangja jelentősen különbözik az egészségesétől. A betegségek hang szerinti megkülönböztetése még folyamatban van. A méheknek nincs ugyan fülük, mégis a zümmögés fontos szerepet tölt be egy család együttélésében; ezt támasztja alá az is, hogy a lépeket gyakran alakítgatják át, a rezgések optimális terjedése érdekében. A kaptár sötétjében a látás korlátozott és a kémiai jeladás lassú, így a hangok szerepe lényegesen felértékelődik. Előreláthatólag jelentős felfedezések várhatók még ezen a kevéssé ismert területen.
Az eredeti cikk elolvasható a BBC News online oldalán.
A figyelőegység ötlete Huw Evans fejéből pattant ki, aki elektronikai mérnökből lett méhésszé. Elmondása szerint a kíváncsiság, hogy megtudja mi játszódik le egy méhcsaládban, néhány rajzani készülő családdal való rossz tapasztalat hatására erősödött fel benne. Evans úr ismerte Eddie Woods, a BBC hangmérnökének az 1950-es években végzett munkásságát, aki a kaptáron belüli hangok analizálására képes eszközt fejlesztett ki.
Mr. Woods állítása szerint, a méhészek által végzett kaptárbontások 90%-a felesleges, mivel a méhcsaládok többnyire nem igényelnek beavatkozást és a felesleges munkálatok a méhek stresszelésével és a méztermelés visszavetésével járnak. Az általa "apidictor"-nak elnevezett készüléket a beteg, éhező vagy rajzás előtti állapotban lévő családok kiszűrésére készítette. Hátránya azonban az volt, hogy a méhésznek egyszer mégis meg kellett nyitnia a kaptárt, hogy a megfigyelő mikrofont elhelyezhesse.
Mr. Evans készüléke lényegében az apidictor digitális jelfeldolgozókkal korszerűsített továbbfejlesztése, a különböző zümmögések között differenciálni képes speciális algoritmusokat használ. "A kaptáron belül minden munkafolyamatot más-más hanggal kísérnek a méhek. Tehát ha meg tudjuk hallgatni, és lehetőség szerint elemeire bontani egy kaptárban képződő zajokat, akkor sokat megtudhatunk az adott méhcsalád belső dinamikájáról. Első szándék szerint a rajzás megelőzésére, előrejelzésére használtuk, de az adatok elemzésekor egyéb érdekességekre is bukkantunk. Az adatokból következtethetünk a méhcsalád erősségére, egészségi állapotára, a növekedés dinamikájára és az esetleges rajzási szándékra is." A figyelőegység, amely nem nagyobb egy iPhone-nál (a képen a lapos fekete doboz), rendszeres időközönként méri a fészek hőmérsékletét és a méhek hangját. Az adatok egy központi egységbe kerülnek, amely több jeladó adatait gyűjti be, majd a mobilhálózaton keresztül küldi tovább őket egy szerverre olyan mérésekkel együtt, mint pl. a kinti hőmérséklet. "Jeladóink arra is lehetőséget nyújtanak, hogy az egyes kaptárak fejlődését külön is figyelemmel kísérhessük, különös tekintettel az évszakok változásaira, illetve az alkalmazott kezelések hatásaira."
![]() |
| Forrás: http://www.bbc.co.uk/news/technology-16114890 |
Mr. Evans megfigyelései szerint egy beteg méhcsalád hangja jelentősen különbözik az egészségesétől. A betegségek hang szerinti megkülönböztetése még folyamatban van. A méheknek nincs ugyan fülük, mégis a zümmögés fontos szerepet tölt be egy család együttélésében; ezt támasztja alá az is, hogy a lépeket gyakran alakítgatják át, a rezgések optimális terjedése érdekében. A kaptár sötétjében a látás korlátozott és a kémiai jeladás lassú, így a hangok szerepe lényegesen felértékelődik. Előreláthatólag jelentős felfedezések várhatók még ezen a kevéssé ismert területen.
Az eredeti cikk elolvasható a BBC News online oldalán.
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)

