Bábing - viasz szétválasztás

Az öreg lépből nem könnyű kinyerni a viaszt. Tömegének akár felét is a vastag, fekete bábingek teszik ki, melyek a sok évi lerakódott bélsárral együtt a melegítésre ragacsos állaggal és kellemetlen szagokkal reagálnak. Az alábbi módszerrel megkönnyíthető a szétválasztás. A hideg viasz törékenységének köszönhetően, viszonylag egyszerűen porrá törhető és átszitálható, míg ez a bábingekről nem mondható el.

Dolgozik a viaszprés

Újra tél van, újra itt a viaszpréselés ideje. A kis prés napi egy-két zsák léptörmelékkel végez, mintegy 5-7 kg tiszta viaszt állít elő.

Lassú és munkaigényes a folyamat, ám az eredmény magáért beszél.

Műlépkészítés házilag

Az első lépés igazán egyszerű: enyhén sós választóvíz, 73-76 fokos viasz, háromszori mártogatás, aztán hideg víz.

A dombornyomás már sokkal több gyakorlatot igényel, mivel a mártogatáskor a viaszlap alsó része vastagabbra sikerül. És amint látszik, a túl hideg viasz bizony törékeny...

Egy ritka jó felvétel

Az alábbi képen remekül kivehetőek a dolgozó méh potrohának hasi részén a viaszmirigyek által termelt viaszlemezkék.

Forrás: Facebook

Hogyan készítsünk gyertyát méhviaszból?

A kérdésre választ találhatunk az alábbi videóban:

A felvétel önmagáért beszél, csupán annyit fűznék hozzá, hogy a műlép rugalmassága nagyban függ a hőmérsékletétől. A hideg viasz rideg és törékeny.
A gyertyaöntés sem különösen bonyolult művelet.

Viaszpréselés

Újra itt a viasz kinyerésének ideje! Ugyanúgy, mint minden évben, idén is előkerült a kis viaszprés. Ennek a kis szerkezetnek a segítségével a régi lépekből szép sárga viaszt kapunk. A présben maradó melléktermék jórészt bábingeket tartalmazó kemény fekete massza.

Egy kis viaszolás

Ma végre bepakolhattam a szép sárga viaszpogácsákat a Bobóba, és becseréltem őket műlépekre. De ez már egy hosszú folyamat utolsó lépése volt.

A nyár folyamán, munka közben kiselejtezett lépek, a pörgetések alatt összegyűlt fedelezés, és a többi innen-onnan származó viasztörmelékek türelmesen várják a telet, amikor végre bekerülhetnek a viaszprésbe. Ezt az egyszerű szerkezetet egy villanyrezsó és egy szőlőprés keresztezéseként lehetne legegyszerűbben leírni, de mellékelek egy fotót is róla.

Kis viaszprés

A viasztörmelékek és a fedelezés esetében egyszerű a feladat, ezek szinte semmilyen szennyeződést nem tartalmaznak, - ez utóbbi azt a vékony viasz réteget jelenti, amivel a méhek a lép sejtjeibe raktározott és teljesen érett mézet lefedik. Ám az öreg lépekből nagyon sok generáció kikelt már, és mivel minden kikelő méhecske egy-egy bábinget hagy maga után, ezzel vastagítva a sejtek falát, és ugyanakkor csökkentve a sejt belméretét (ez olyannyira igaz, hogy a nagyon öreg és szinte már fekete lépekből észrevehetően kisebb dolgozók kelnek ki), nohát ezek a bábingek miatt kell préselni a viaszt. A forró viasz hideg vízbe csorogva szilárdul meg, majd ha kellő mennyiség összegyűlt, egy nagy edényben - legtöbbször üstben - (lényeg, hogy ne szűküljön a szája) újra felolvasztva és lassú megszilárdulást biztosítva (repedéseket és az edény falához való tapadást elkerülendő) kapjuk meg a végeredményt: a viaszpogácsát.

És mit kapunk helyette? Hát műlépet. Ez fertőtlenítés után hidegen hengerelt viaszlap megfelelő méretre vágva, rajta az elmaradhatatlan hatszögsejtes mintával. Ez kerül majd be az új keretekkel a kaptárba, és lesz belőle szép új szalmasárga és könnyű lép a méhecskék és a méhész nagy örömére.