Vergődő atkák ködölés után

Higiénikus alj vizsgálata

Original Video - More videos at TinyPic

Ködöléses kezelés után érdemes megnézni a kaptáraljat. Higiénikus alj híján a rajzlap is megteszi. A fenti felvételen 20 perccel a ködölés után a lepotyogott atkák még mocorognak. Talán a lejárt szavatosságú amitráz miatt :(

Vergődő atkák

Ha atkagyérítő próbakezelést végzek, mindig megszámolom a lehullott atkákat, hogy felmérjem a fertőzöttség mértékét.

Csurgatás, füstölés, ködölés!

A két következő napon lehetőség nyílik az atkagyérítésre. Tessék kihasználni.

Forrás: időkép

Érdemes várni a kezeléssel

Forrás: www.omme.hu

Atkairtás porcukorral

Remek oktató videókat találhatunk a népszerű videómegosztón. A koncepció azonos: a méhekre szórt porcukor hatására az atkák tapadókorongjai működés képtelenné válnak, így lepotyogván a kaptárból a cukorral együtt kitakaríthatóak lesznek. Méregmentes, környezetbarát, viszonylag egyszerű és gyors megoldás néhány méhcsalád számára.

 

Atkairtás amitrázzal

Az amitráz alapú atkairtást kétféleképpen alkalmazom:

1. Füstöléssel - ezzel a módszerrel gyorsan lehet haladni, néhány perc alatt végigkezelhető a méhállomány. Hatása rövid ideig tartó, de igen drasztikus lehet a hirtelen beáramló mérgező füst hatása a kaptárban és nemigen lehet a méhcsalád (és főleg a kaptár légtere) méretére szabni a füst mennyiségét.
2. Étolajos keverékkel - én papírzsepire csepegtetem az elkészített oldatot, ezután a fészekfiók kereteinek tetejére terítem (a legforgalmasabb részt keresem meg). Ebben az esetben a hatás elhúzódó, a behelyezés melósabb, viszont a hatóanyag mennyisége szabályozhatóbb.

A higiénikus alj kihúzható fenéklemezének előnye, hogy követhetővé lesz az atkahullás, kifejezetten egy taglózó hatású füstölés után. A fenti felvételen vergődő atkákat próbáltam lencsevégre kapni.

Perizinnel kezelők figyelmébe!

Ez a szer nagy népszerűségnek örvend az ismeretségi körömben. Kumafosz tartalma miatt a késő őszi fiasításmentes időszakban használatos atkagyérítés céljából. Régi szer, mégis mai napig találkozom olyan méhésztárssal, aki nincs tisztában a helyes használatával. Nem hibáztatom ezért, hiszen a vegyszerhez mellékelt használati útmutatóban leírt alkalmazás módja néhány nagy hiányosságot tud felmutatni.

 
Lássuk be, kezdő méhésznek ez a "...és vízzel elegyítjük." tagmondat, bár elegánsan rövid és egyszerűen hangzó, mégis nagy csapdákat rejt:

1. Az ún. munkaemulzió nem lehet rosszízű. Miért is? A fluvalináttal ellentétben, a kumafosz nem kontakt hatású, ami azt jelenti, hogy a méhecske hemolimfáján keresztül ér el az atkához. Ehhez az kell, hogy a méhek felszívogassák és szétosztogassák egymás közt az oldatot. Akinek kisgyereke volt/van, az tudja, amit a gyerekgyógyszer gyártók jellemzően nem, hogy az őszinte teremtményekkel nem lehet megitatni a rosszízű vackokat, legyenek azok mégoly gyógyító hatásúak is. Egyszóval: ne sajnáljunk bele egy kis cukrot!
2. Az oldat nem lehet hideg. Naná, hogy nem. Próbáljuk meg tartani a 30 fok körüli hőmérsékletet az egész kezelés ideje alatt. A méhek a kezeléskor a kinti hőmérsékletnek megfelelően (november!) fürtben vannak amikor megkapják a "munkaemulziót" felülről a nyakukba csorgatva. Óhatatlanul bőrig ázik a legfelül tartózkodók nagy része, ők azonnal befelé igyekeznek a fürt közepének melegébe. Tehát, ha nem akarunk szétázott hullákat az aljdeszkán, adjunk nekik esélyt, hogy túléljék a fürdőt, annál is inkább, minthogy a még élő méhecskéket társaik lenyalogatják - ezzel is terjesztve a szert a kaptárban, míg a hidegtől ledermedt, lepotyogott ázadékra ez nem mondható el.
3. Végül vigyázzunk, az istenért, mert méreg!!

Dologra, méhésztársak!

Forrás: http://www.idokep.hu/

Itt van a lehetőség a varroa elleni védekezésre. Tessék kihasználni!

Decemberi pihenő (kizárólag a méhanyáknak)

Nyugalom köszöntött be a méhes életében. A méhész egyetlen dolga ilyenkor, hogy körbejárja óvó tekintetével a kaptárakat, kijáró szűkítéseket, egérrácsokat ellenőrizgetve. A népes, egészséges méhcsalád kellő mennyiségű mézkészlettel a legzordabb télnek is ellenáll, ha nyugalmát biztosítani tudjuk. A madarak zaklató kopácsolása, vagy egy rágcsáló által okozott folyamatos stressz a méhcsalád pusztulását okozhatja, hiszen gondoljunk bele, a kaptárban nincs külön mellékhelyiség, a méhek egyik nagy titka a bél ürítésének visszatartásában rejlik. Az adandó alkalmakat akár hónapok választhatják el egymástól, hiszen a kirepüléshez  min +8-10 C fok szükségeltetik, ami nem túl gyakori ezen az éghajlaton. A zavaró zajok okozta felbolydulások előbb-utóbb egymásra ürítkezést váltanak ki, mely a keletkező nedvesség miatt a telelő fürt végzetes lehűlését vonja maga után.
A méhanya életének éves ciklusában elérkezett a már említett petézésmentes szakasz, az egyetlen időszak az évben, amikor nem kell szigorú 35 fok meleget tartani a fürtben. Ennek megfelelően a mézfogyasztás is csak töredéke például a februárinak.
Ez a néhány fiasítás nélküli hét nyújt alkalmat arra, hogy megszabadulhassunk az atkáktól, hiszen most minden atka végre a nyílt színen tartózkodik. Egyszeri kumafoszos vagy fluvalinátos locsolással elérhetjük azt az eredményt, amiről csak álmodozhatnak mondjuk a mediterránon méhészkedők, akik fiasításmentes időszak híján csak elhúzódó kezelésekkel, rengeteg fáradsággal és kemikáliával közelíthetik az atkamentes állapotot. Ezt a kezelést egy enyhébb (8 fok körüli) napon megejthetjük, a meleg oldatot a léputcákba csorgatva. Igazán szerencsés összjátéka az éghajlati adottságoknak, hogy ilyen alkalom majd' minden télelőn megadatik.
A méhész különleges képességei közé tartozik, hogy egyik szemét télen-nyáron az időjárás előrejelzéseken tartja, ugrásra készen várva a elvégzendő beavatkozásokhoz szükséges napi csúcshőmérsékletet, vagy a nektárképződéshez szükséges feltételek teljesülését. A recept egyszerű: a megfelelő műveletet a megfelelő időpontban kell elvégezni.  

Atkagyérítés ezerrel (folyt.)

...és az eredmény!

Atkagyérítés ezerrel...