Hamarosan nyakunkon az influenza járvány és elkezdődik a konyhaszekrényekben való kotorászás a tavaly télről megmaradt méz után (remélem senki nem tartja hűtőszekrényben). Régi, majdnem feledett kuncsaftok találnak rá újra a telefonszámomra, és sokan panaszkodnak a boltokban vásárolt "mézekre". Alapvetően két nagy csoportra osztanám a mézkedvelők táborát: vannak a "nagyfogyasztók" és az "ínyencek". Az előbbi csoport majd' minden formában és rendszeresen hódol szenvedélyének, míg az utóbbiak a különlegességeket keresik, de talán nem olyan nagy mennyiségben és gyakorisággal, mint az előzőek. A mézfogyasztás mindkét csoportban igencsak megnő vírustámadás idején. A méz gyógyhatású csodaszerként való fogyasztása azt hiszem a legjellemzőbb. Rengeteg tuti recept forog közszájon. A hagyományosnak számító mézes teák variációitól (habár a teák is megérnének egy misét - nemrég hallottam gyömbérből vagy vöröshagymából készült főzetre is esküdni), az óránként fogyasztott citromos, fahéjas vagy fokhagyma préselt levével kevert mézig.
Házipatikánk részeként fogyasszunk hát mézet fertőtlenítő, köhögést csillapító, gyulladás csökkentő és immunrendszer erősítő hatása miatt.
2011. november 13., vasárnap
2011. november 5., szombat
November = betelelés
A szabadban való teleltetéshez a méhcsalád népességének el kell érnie egy kritikus tömeget. Gondolom magyarázatra nem különösebben szorul hőtani szempontból sem, hogy a sarkkörökhöz közeledve a testtömeg jelentősége mennyire megnő. Mégis, megfelelő nagyságú telelőfürtben a mézelő méh bizonyos alfajai képesek a legkeményebb teleket is túlélni, hiszen a méhcsalád télen is a legnagyobb rendezettségben, egy szervezetként képes reagálni a környezeti változásokra.
Vannak méhésztársak, akik az elegendő mennyiségű téli táplálék biztosításán kívül nem avatkoznak be a kaptár téli életének folyásába. Egy másik iskola szerint a háziméheket takarni, túl nagy huzattól óvni kell, hiszen minden méhecske számít. Jómagam ehhez az utóbbi dogmarendszerhez tartozom, tisztelve természetesen az előbbi tanait is.
De mi történik, ha úgy találjuk, hogy némely méhcsaládunk nem tűnik elég népesnek ahhoz, hogy túléljék a telet? És egyáltalán mekkora az a kritikus tömeg? A tapasztalat évei ilyenkor nagyon számítanak, nekem is sok fejvakarást okozott ez a kérdés valamikor. Nem szeretnék itt konkrét értékekkel dobálódzni, inkább javasolnám minden bizonytalankodónak egy közeli tapasztalt méhész konzíliumát kérni, vagy még egyszerűbben, az őszi méhegészségügyi vizsgálatot végző méhésztársét.
Nálunk a könnyűnek találtatott méhcsaládok a raktárhelyiségbe kerülnek, ahol viszonylag állandó és fagymentes hőmérsékleten esélyt kapnak a túlélésre. Ha mégis konkrétumokra kényszerülnék, azt mondanám, hogy az egészséges telelőfürt átmérője 25 és 30 cm között leledzik, (a méhek sűrűsége a fürtben a kinti hőmérséklettel fordítottan arányos). Kettős szorításban kell döntést hozni a gyengébb családok sorsáról. Egyesítve őket (akár kettőnél többet is) megoldható a néptelenség problémája, ám kora tavasszal a most feleslegessé vált méhanyák (hiszen csak egy maradhat...) aranyat érnének majd az elanyátlanodott méhcsaládokhoz (akár csak egy keretnyi bogárral) betelepítve. Melyik ujjunkat harapjuk hát? Mint mindig, itt is a középút van aranyból, igyekezzünk kompromisszumot kötni, és egy száraz fagymentes pincét vagy nyugalmas raktárat találni a közelben a tartalékok számára (burgonya tároló például tökéletes lehet). Néhány kiló mézzel meggyorsíthatjuk a döntési folyamatokat azoknál, akik húzódoznak a méhektől vagy a szívességtételtől. "A méz a legjobb kenőanyag" idézhetném ide egy idősebb méhésztársam sűrített élettapasztalatát.
Vonjuk tehát össze a gyengébb családok népét, de vigyünk fedett helyre elegendő számú idei anyás tartalék családot a tavaszra is gondolva. Mindenképpen próbáljunk olyan munkát végezni, hogy nyugodt lélekkel hagyhassuk magukra kedvenceinket a következő néhány hónapra.
Vannak méhésztársak, akik az elegendő mennyiségű téli táplálék biztosításán kívül nem avatkoznak be a kaptár téli életének folyásába. Egy másik iskola szerint a háziméheket takarni, túl nagy huzattól óvni kell, hiszen minden méhecske számít. Jómagam ehhez az utóbbi dogmarendszerhez tartozom, tisztelve természetesen az előbbi tanait is.
De mi történik, ha úgy találjuk, hogy némely méhcsaládunk nem tűnik elég népesnek ahhoz, hogy túléljék a telet? És egyáltalán mekkora az a kritikus tömeg? A tapasztalat évei ilyenkor nagyon számítanak, nekem is sok fejvakarást okozott ez a kérdés valamikor. Nem szeretnék itt konkrét értékekkel dobálódzni, inkább javasolnám minden bizonytalankodónak egy közeli tapasztalt méhész konzíliumát kérni, vagy még egyszerűbben, az őszi méhegészségügyi vizsgálatot végző méhésztársét.
Nálunk a könnyűnek találtatott méhcsaládok a raktárhelyiségbe kerülnek, ahol viszonylag állandó és fagymentes hőmérsékleten esélyt kapnak a túlélésre. Ha mégis konkrétumokra kényszerülnék, azt mondanám, hogy az egészséges telelőfürt átmérője 25 és 30 cm között leledzik, (a méhek sűrűsége a fürtben a kinti hőmérséklettel fordítottan arányos). Kettős szorításban kell döntést hozni a gyengébb családok sorsáról. Egyesítve őket (akár kettőnél többet is) megoldható a néptelenség problémája, ám kora tavasszal a most feleslegessé vált méhanyák (hiszen csak egy maradhat...) aranyat érnének majd az elanyátlanodott méhcsaládokhoz (akár csak egy keretnyi bogárral) betelepítve. Melyik ujjunkat harapjuk hát? Mint mindig, itt is a középút van aranyból, igyekezzünk kompromisszumot kötni, és egy száraz fagymentes pincét vagy nyugalmas raktárat találni a közelben a tartalékok számára (burgonya tároló például tökéletes lehet). Néhány kiló mézzel meggyorsíthatjuk a döntési folyamatokat azoknál, akik húzódoznak a méhektől vagy a szívességtételtől. "A méz a legjobb kenőanyag" idézhetném ide egy idősebb méhésztársam sűrített élettapasztalatát.
Vonjuk tehát össze a gyengébb családok népét, de vigyünk fedett helyre elegendő számú idei anyás tartalék családot a tavaszra is gondolva. Mindenképpen próbáljunk olyan munkát végezni, hogy nyugodt lélekkel hagyhassuk magukra kedvenceinket a következő néhány hónapra.
2011. október 31., hétfő
2011. október 20., csütörtök
2011. október 17., hétfő
Október: utolsó lehetőség egy kis méhészkedésre
Az évnek ebben a szakában a kaptárbontásra alkalmas idő szűken méretik, érdemes ezeket az órákat kihasználni, hogy elvégezzük a hónap legfontosabb teendőjét, a betelelést. Mondanom sem kell, hogy ezt a munkát is minden méhész kicsit másképp csinálja, és ezt megfelelő érvekkel meg is tudja indokolni.
A betelelés nálunk két fontos részből áll. Ezek a téli élelem fészeklépekbe való koncentrációja, és a fészek téli takarása. A mai 13-14 C fokban tökéletesen látszott, hogy mekkora helyet foglal a méhcsalád a fészek fiókban, és gyors munkával, a keretek átmozgatásával meggyőződhettem róla, hogy megvan-e az elegendő méz a lépekben. A még esetleg bent felejtett szalmasárga lépek kikerültek, a félig mézes lépekkel együtt. Ezek az utóbbi - általam csak "könnyűlovasságinak" hívott - lépek mézének viaszfedelét fedelező villával felkapargatom és visszahelyezem őket a felső fiókba. Ezt a mézet a méhecskék a maradék kikelő fiasítás helyére hordják le a fészek közepére.
Összetettebb és megosztóbb probléma a téli takarás kérdése. A módszerek skálája szélességében a semmilyen takarástól a többrétegű, modern hőszigetelő anyagok használatáig ér. Magam rétegesen és fokozatosan takarok. Ilyenkor még csak egy réteg fóliával fedem a fészket, hiszen a cél az, hogy minél hamarabb elérjék a fiasításmentes állapotot, az atkagyérítés sikerességét biztosítandó.
A betelelés nálunk két fontos részből áll. Ezek a téli élelem fészeklépekbe való koncentrációja, és a fészek téli takarása. A mai 13-14 C fokban tökéletesen látszott, hogy mekkora helyet foglal a méhcsalád a fészek fiókban, és gyors munkával, a keretek átmozgatásával meggyőződhettem róla, hogy megvan-e az elegendő méz a lépekben. A még esetleg bent felejtett szalmasárga lépek kikerültek, a félig mézes lépekkel együtt. Ezek az utóbbi - általam csak "könnyűlovasságinak" hívott - lépek mézének viaszfedelét fedelező villával felkapargatom és visszahelyezem őket a felső fiókba. Ezt a mézet a méhecskék a maradék kikelő fiasítás helyére hordják le a fészek közepére.
Összetettebb és megosztóbb probléma a téli takarás kérdése. A módszerek skálája szélességében a semmilyen takarástól a többrétegű, modern hőszigetelő anyagok használatáig ér. Magam rétegesen és fokozatosan takarok. Ilyenkor még csak egy réteg fóliával fedem a fészket, hiszen a cél az, hogy minél hamarabb elérjék a fiasításmentes állapotot, az atkagyérítés sikerességét biztosítandó.
2011. október 11., kedd
Az EP Mezőgazdasági Bizottsága elfogadta a méhészeti jelentést - az olcsó cukor javaslata elbukott!
Erről a jelentésről itt már esett szó ezen az oldalon. A jelentés összefoglalást nyújt a méhészeti ágazat helyzetéről és kihívásairól, ill. javaslatot tartalmaz az antibiotikum szermaradvány problémájának megoldására.
Az anyagot Tabajdi Csaba EP képviselő nyújtotta be, a három magyar bizottsági tag egyike. A másik két tag ingerküszöbét láthatóan nem érte el ez az ügy. A jelentést itt, a róla készült MTI jelentést itt lehet megtalálni.
Néhány sort idéznék: "Nagy veszteség, hogy az európai jobboldal nem támogatta azt a javaslatot, amely a méhek téli táplálására szánt cukrot ipari cukor kategóriába sorolta volna, biztosítva ezzel, hogy a méhészek kedvezőbb áron juthassanak hozzá a piacon. További erőfeszítés szükséges, hogy a plenáris ülés végszavazásán a kezdeményezés megfelelő támogatást kapjon."
Az anyagot Tabajdi Csaba EP képviselő nyújtotta be, a három magyar bizottsági tag egyike. A másik két tag ingerküszöbét láthatóan nem érte el ez az ügy. A jelentést itt, a róla készült MTI jelentést itt lehet megtalálni.
Néhány sort idéznék: "Nagy veszteség, hogy az európai jobboldal nem támogatta azt a javaslatot, amely a méhek téli táplálására szánt cukrot ipari cukor kategóriába sorolta volna, biztosítva ezzel, hogy a méhészek kedvezőbb áron juthassanak hozzá a piacon. További erőfeszítés szükséges, hogy a plenáris ülés végszavazásán a kezdeményezés megfelelő támogatást kapjon."
2011. október 4., kedd
Feliratkozás:
Bejegyzések (Atom)


