Virágzik az akác

Május, a rajok hónapja

Május az a hónap, amikor bárki könnyen találkozhat méhekkel személyesen is, mint a régi viccben, nem kell a Szovjetunióba utazni, meglátogat majd minket úgyis hamarosan. Furcsa látványt tud nyújtani egy faágról békésen lelógó méhraj a kertünkben. Én gyűjtöttem már be rajt Kecskemét belvárosában a Petőfi Sándor utcából, és egy alkalommal a Planetárium melletti fűzfáról is, miközben felháborodott járókelők utasítottak rendre, hogy vigyem máshova legeltetni a méheimet...
A szakirodalomban a rajzás, mint a méhek természetes szaporodása jelenik meg, a méhcsalád egyszerűen kinövi az odúját. Egyre inkább a behordott nektár kerül a kikelt fiasítás helyére, és az így petézni képtelen anya fogyókúrába kezd, nem fogad el pempőt a dolgozóktól, mire azok a felesleges pempővel új anyákat kezdenek nevelni.
Tehát elmondhatjuk, hogy a kirajzás maga, amivel a dühös járókelő (és a lusta méhész) találkozik, egy meglehetősen hosszú folyamat egy mozzanata csupán, amivel azt szeretném jelezni, hogy nem törvényszerűen bekövetkező, inkább kis odafigyeléssel megelőzhető, és bizonyos szintig megállítható folyamatról beszélünk.
Mégis, mit tegyünk, ha egy napon hívatlan vendégeink érkeznének? A füstölés be szokott válni (persze inkább csak a méhek esetében), előbb-utóbb felismerik, hogy nem látják őket szívesen. Egyszerűen utálják a füstöt, a világból ki lehet őket kergetni vele. Tegyük ezt akkor, ha úgy döntünk, hogy nem használjuk ki az alkalmat arra, hogy szerencsés méhtulajdonosok legyünk, és nincs elérhető méhész ismerős sem. A faág csak az átmeneti letelepedésüket szolgálja, a felderítők már úton vannak egy megfelelő odú ügyében.
A jó kis hollywoodi rémfilmek látványos méhtámadásos jelenetei ellenére azt kell mondanom, hogy a rajzó méhnél nincs békésebb teremtés a földön, a mézhólyagjába felszívott többnapi élelem nehézkessé teszi. Bár a méhanyát óvják és körülveszik, a támadás az utolsó dolog ami eszükbe jutna ilyen védtelen állapotukban.
A méhésznek sem mindig főnyeremény a befogott raj, hiszen az ismeretlen eredetű, sokszor elhanyagolt méhesekből származó rajokkal finom kis fertőző betegségeket lehet hazahurcolni.

Akácfák fagy után

Tarolt a fagy

Mikrogrammok, újságcikkek, és a Galamus

Szakmai szempontból fontos vita folyik ezekben a hónapokban arról, hogy vonatkozzanak-e ránk is az EU-ban megállapított mézvizsgálati határértékek, vagy ebben az esetben is katolikusabbak leszünk a pápánál.
Antibiotikum szermaradvány határértékekről van szó, amelyek a hús, a tej, és sok más élelmiszer esetében meghatározottak, tudniillik hogy mekkora az a mennyiség ami nem minősül veszélyesnek. 
Számomra egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy amikor a méhészek petícióval fordultak a minisztériumhoz az egyenlő elbírálás érdekében, az eseményt kísérő cikkek hatására felkapta fejét a bulvársajtó is. Elindult a porkavarás, mint az lenni szokott.
De nézzük csak, mekkora mennyiségről is beszélünk? Hát mikrogrammnyi mennyiségekről. Azaz 0,000000001g=1µg. Kisebb homokszem = 0,063 mm szemcseátmérő, 3 mikrogramm.
Körülbelül, mint egy porszem a levesben. És hogy kerülhet egy porszemnyi antibiotikum a méhész mézébe? Hát fogalmazzunk úgy, hogy aki nagyon ugrál, annak könnyen belefújhatja valami szél, vagy mi.
Vagy ha aszályos nyarakon méheink virágpor híján mondjuk a néhány kilométerre kitett csirketápról (apropos, és a csirkék?) gondolják biztosítani a fehérjepótlást, mégis mi volna a teendőnk?
És a nagyságos Minisztérium nem tárgyal. A mézről nem. Mert ez elvi kérdés, mármint a nulla tolerancia ugyebár. Mikszáth büszke lenne.
És hogyha ez nem volna még elég, nem kellett sokáig várni, és betette a patás lábát a politika is, "civil" köntösben, persze. Megjelent a Galamuson egy írás, amelyben megérezve a helyzet veszélytelenségét, nagy bátran előlopakodott az "entellektüell", hogy végre belerúghasson egy jóízűt a földön fekvő mezőgazdaságunkba. Esetleges szövegértelmezési problémáitól nem zavartatva tartotta magát a hadviselés szabályaihoz, és forráskritika helyett rögtön tüzelt, amint megérezte a pillanatot.
Mert hát, ahogy írja: "a szabály az szabály".

Tájolás

Jó idő esetén, a kora  délutáni órákra a kaptár hőmérséklete annyira emelkedik, hogy nem igényli tovább a "fűtőtestekként" funkcionáló fiatal, még soha ki nem repült méhtömeg jelenlétét. Ilyenkor a már röpképes méhecskék megtehetik az első próbálkozásaikat a kaptár kijárata előtt. Orral a kijárat felé körözgetve, eltávolodva-visszarepülve memorizálják a röpnyílás elhelyezkedését, egyben repülő izmaikat is erősítve.
Ez az imprinting olyan jól működik, hogy a nyári estéken gyakran látok már sötétedés után is tűpontosan visszarepülő méhecskét.
Mindenesetre délután kettő körül mindig felhangosodik a méhes, és ha valaki látni szeretné, hogy néhány napon belül mennyi kijáró méhecskéje lesz, ilyenkor érdemes körülnézni.

Akácvirág május elsején