Oldalak

2011. április 8., péntek

Neveljünk saját anyákat!

Az anyanevelés külön ágat képvisel a méhészkedésben. Bár én is szoktam (igaz, hogy nem anyát, csak érett bölcsőt) vásárolni anyanevelőtől, mégis, az a néhány éves értékes tapasztalat, amely anyanevelőnél dolgozva rámragadt, felbátorít arra, hogy nyaranta megneveljem saját anyáim zömét. Tehát, az alábbiakban (és későbbiekben is) az anyanevelés egy egyszerű, és bejáratott formáját szeretném ismertetni.
Már tudjuk, hogy az anya tulajdonságai meghatározó fontosságúak a méhcsalád életére és fejlődésére nézve. Ilyenkor tavasszal a fiatal, dinamikus anya gyorsan eléri petézésének csúcsát, imigyen biztosítva a megfelelő szaporulatot. Idősebb, többéves anyák későn kezdenek petézni, és érzékenyek a lehűlésekre. Tisztelet persze a kivételeknek, jelen pillanatban is van negyedik éves tenyész anyám, és előreláthatóan segítség nélkül fogja felhozni népét az akácra.
Az éves munka az apacsaládok kiválasztásával kezdődik, ezek nevelik majd a heréket. Gyümölcsvirágzáskor helyezzük be a heresejtes kereteket, hiszen ne feledjük, a here fejlődési ciklusa a leghosszabb, 24 nap.
Dajkacsaládokból nálam kétféle létezik: anyás és anyátlan dajka. Ezek fogják majd pempővel etetni az álcákat, és építeni az anyabölcsőket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy erre rávegyük őket.
Az anyátlan dajka kizárólag fedett fias keretekből összeállított, fiatal népesség összetételű család. Az anyás dajkacsalád két kaptárfiókot foglal, melyeket anyaráccsal elválasztunk egymástól. Az anyarács lyukmérete átengedi a dolgozókat, de megakadályozza az anya átjutását. Az alsó fiók lesz az anya birodalma, míg a felső fiókban nevelődnek majd az anyabölcsők.


Anyarács lemezből
 

Nincsenek megjegyzések:

Megjegyzés küldése