Az álca áthelyezés rejtelmeiből

Kardinális pontjához érkeztünk az anyanevelésnek. Eljött az álcázás napja.
Gyógyszertárból beszerzett kis műanyag fecskendőnkkel langyos vizet szívunk fel, és átvizsgáljuk az anyátlan méhcsaládunkat, bölcsőket keresve. Mivel igen népes családról beszélünk, ez a művelet nehézségeket okozhat, a fiatal méhek hajlamosak összekapaszkodva csomókba gyűlni a kiemelt lépeken, és akár lepotyogván szétmászni a földön. Terítsünk hát fóliát (legegyszerűbb a kaptár saját belső takarófóliáját) a munkavégzés területén a földre, így dolgunk végeztével könnyen visszaterelhetjük a kissé dezorientált fiatalságot a kaptárba. Alapos átnézés szükségeltetik, egy hátrahagyott bölcső-csökevény is komolyan veszélyezteti a sikerességünket. Nyissuk fel a megtalált bölcsőket, engedjünk beléjük némi (1-2 csepp) vizet a fecskendőből, majd pöcköljük ki az álcát, és keverjük fel a hígított pempőt a bölcső fenekén. Aztán szívjuk fel az egészet. Ez lesz majd a pempőnk, amit a bölcsőkezdeményeink aljára pöttyintünk.
A hosszú téli estéken viaszból mártogatott műbölcsőinket most tenyészlécre rögzítjük, majd némi mézzel megkenve, megédesítve, beadjuk a méhcsaládnak 1-2 órára. Mialatt lenyalogatják, leszűkítik kissé, "megigazítják" a bölcsőink peremét. Idáig gyerekjáték az egész.

Készülnek a tenyészlécek

Kiválasztunk egy kellően fiatal álcás lépet a tenyésztésre érdemes méhcsaládtól (a lehető legfiatalabbat), és a sokféle álca áthelyező eszköz (nekem csak álcázótű) valamelyikével finoman a kis álca alá nyúlva átemeljük a "saját" pempőnkkel megnedvesített aljú bölcsőkezdeményekbe. Tisztában vagyok vele, hogy sok gyakorlatot kíván, és nagy a hibázás eshetősége. Magam is sokféle eszközt és módszert kipróbáltam, és néhány apró kapaszkodót tudok adni segítségül:
Előfordulhat, hogy nehezen tudunk csak alányúlni, és az álca annyira ráragad az álcázótűre, hogy csak üggyel-bajjal tudjuk letessékelni, kockáztatva azt, hogy megsérülhet. Ilyenkor kevés az élelem a sejt alján. Egyszerűen csöppentsünk a sejtbe langyos vizet az álcázótű végéről, a kis kifli feljön majd a víz tetejére és mi is könnyebben kiemelhetjük.
Ne tegyünk túl sok pempőt a műbölcsők aljára (nekem ez is kissé soknak tűnik), ezt úgyis leszívják a dajkaméhek, és a megfelelő táplálékkal pótolják már az első percekben. Ugyanakkor ne hagyjuk kiszáradni vagy megfázni az álcákat, gondoljunk arra, hogy a jövőbeni anyáinkat sanyargatjuk.
Figyeljünk arra, hogy nehogy átforduljon az álca az átrakáskor, ugyanannak az oldalának kell felül maradnia, különben megfullad.
Helyezzük vissza a léceket a tenyészkeretbe, és kenjünk mézet a lécek tetejére mielőtt beadjuk az anyátlan dajkacsaládhoz.

Álcázótű és nagyítólencse,ami világítani tud

Egyszóval próbálkozzunk, hiszen minden méhésznek van olyan méhcsaládja, amely megérdemli, hogy tulajdonságait átörökíthesse.