Az első tenyérnyi fiasításból kikelt fiatalok fokozatosan átveszik a megterhelő dajka munkát az öregektől, így azok többnyire beállnak vízhordónak, ami tekintettel a tavaszi vizek hőfokára, a leghálátlanabb tevékenység. Kopott szőrzetükre már nem sok virágpor tapadna, és fáradt izmaik nehezen engedelmeskednek. Áprilisban, mikor a gyümölcsfák egymással versengve kezdenek virágozni, a nagy mennyiségű nektár még lázba hozza őket, és tömegesen tódulnak ki a kaptárból. Ez a lelkesedés jelenti a végüket, elnyűtt szervezetük végképp elhasználódik.
A hónap közepére elhullanak az utolsó tavaly kelt dolgozók is, és a méhcsalád népessége eléri a negatív csúcsot. Ugyanakkor már nagy lépfelületet foglal a kelő fias, az átlag életkor drasztikusan lecsökken. A kijáró méhek látványosan kevesebben vannak, a fészket kitakarva szinte csak bundás, fiatal méhecskéket találunk. E helyen is hangsúlyoznám a jó takarás fontosságát. A fészek lépek 2/3-át fiasításnak kell elfoglalnia, megfelelő mézkészlet mellett. Egész tavaszra érvényes, hogy a fészek nagyságát, kereteinek számát a népesség kell, hogy meghatározza, ezért ha bármikor már felülnézetből azt tapasztaljuk, hogy nem foglalják a fészket faltól-falig, bátran vegyük ki a felesleges kereteket, figyelve természetesen, hogy a mézkészlet ne csökkenjen kritikus szintre. Itt a kritikus szint négy kg körüli tartalékot jelent. Ez alá kerülve, a család válság üzemmódban kezd el működni, az anya pempős etetését leállítják, s ezzel leáll a petézés, sőt súlyosabb esetben a fiasítást is felszámolják a túlélés érdekében.
Nincsenek megjegyzések:
Megjegyzés küldése