Mostan színes anyákról álmodom...

A jelölt anya nagy könnyítést jelent a kikereséskor, és színével a születési évéről árulkodik. Ha jó minőségű festéket választunk, sokáig megmaradhat a méhanyán, és ha bármikor jelöletlen anyát találunk ott, ahol jelöltnek kellene lennie, tudhatjuk, hogy anyaváltás történt.

2009-es születésű méhanya

Sok anyajelölős videót találhatunk a youtube-on, többnyire amerikai méhésztársak jóvoltából. Érdekességük, hogy össze-vissza taperolják benne a méhanyákat, nem törődve a rávitt idegen szagokkal, ráadásul szárnyuknál és/vagy lábuknál fogva jelölik őket. Igaz, sokszor a már megjelölt anyák vissza sem kerülnek a családhoz, rögtön zárkába teszik őket és mehetnek a vevőhöz.
Én a hüvelyk- és mutatóujjam közé csippentve tartom a tor részét, a potrohát szabadon mozgathatja közben. Így könnyen rápöttyintem a festéket a torra, és a szárnyára is szoktam tenni egy keveset.
Fontos, hogy az anya viszonylag nyugodt legyen. A fiatal, hebrencs anya néha felrepül, de megduzzadt potroha miatt csak ritkán jut messzire. Ha mégis megszökne, hagyjuk nyitva a kaptár tetejét, és nagy eséllyel visszavezeti az illat. A kivett, zárkázott anyákkal is óvatosan bánjunk, óvjuk őket a napsütéstől.
És még egy apróság a végére: érdemes kikísérletezni a festék állagát, mert a túl folyós festék szétfolyhat, szétkenődhet, míg a túl sűrű festék száradás után leválik, lepattogzik.

Egy kis "sétával" megfigyelem a mozgását

Jelölésre készen

Építtetés

Építik a műlépet

Heresejtes és műlépes keret

Anyás dajkacsalád

Méhanyanevelésünkben eljutottunk odáig, hogy a beálcázott tenyészléceket behelyeztük az anyátlan dajkacsaládhoz.
Az álcázás eredménye már 24 óra elteltével is kivehető, de 48 óra múltán határozottan látszik a "fogadott" bölcsők száma. Ezeket építeni, nyújtani kezdik, és látványosan sürögnek-forognak körülötte a dajkaméhek.

 Itt az idő, hogy áthelyezzük védenceinket az anyás dajkacsaládhoz. Előzőekben már írtam, hogy a tenyészkeret itt a felső kaptárfiókba kerül két nyitott fias keret közé. Igyekezzünk úgy berendezni ezt a családot, hogy az anyarács alatt fedett fias keretek, és építeni való műlépek legyenek, ez utóbbiakkal vesszük elejét annak, hogy a tenyészléceink közti rést használják méheink haszontalan építésre, esetleg mézet hordva bele további ragacsos kellemetlenséget okozva nekünk az érett bölcsők leszedésekor. Ha sikerül az összes nyitott fiasítást feltennünk, akkor biztosak lehetünk abban, hogy dajkaméheink is a felső kaptárfiókot választják tartózkodási helynek. A tenyészkeret átrakásakor óvatosan járjunk el, ne használjunk (erős) füstöt, és ne söpörjünk, ne rázzunk, csak egyszerűen a dajkaméhekkel együtt helyezzük át az előkészített helyére.
Az anyás dajka folytatni fogja a bölcsők építését, és ha az elegendő friss élelmet rendszeresen biztosítjuk számára, mindegyik fogadott bölcső az álcázástól számítva tizedik napon "érett" bölcsőként a jövendőbeli családjához kerülhet, ahol majd kikelve és bepározva biztosítja méheink következő generációinak jó vérvonalát.

Repcehordás

Dajkaméhek

Az álca áthelyezés rejtelmeiből

Kardinális pontjához érkeztünk az anyanevelésnek. Eljött az álcázás napja.
Gyógyszertárból beszerzett kis műanyag fecskendőnkkel langyos vizet szívunk fel, és átvizsgáljuk az anyátlan méhcsaládunkat, bölcsőket keresve. Mivel igen népes családról beszélünk, ez a művelet nehézségeket okozhat, a fiatal méhek hajlamosak összekapaszkodva csomókba gyűlni a kiemelt lépeken, és akár lepotyogván szétmászni a földön. Terítsünk hát fóliát (legegyszerűbb a kaptár saját belső takarófóliáját) a munkavégzés területén a földre, így dolgunk végeztével könnyen visszaterelhetjük a kissé dezorientált fiatalságot a kaptárba. Alapos átnézés szükségeltetik, egy hátrahagyott bölcső-csökevény is komolyan veszélyezteti a sikerességünket. Nyissuk fel a megtalált bölcsőket, engedjünk beléjük némi (1-2 csepp) vizet a fecskendőből, majd pöcköljük ki az álcát, és keverjük fel a hígított pempőt a bölcső fenekén. Aztán szívjuk fel az egészet. Ez lesz majd a pempőnk, amit a bölcsőkezdeményeink aljára pöttyintünk.
A hosszú téli estéken viaszból mártogatott műbölcsőinket most tenyészlécre rögzítjük, majd némi mézzel megkenve, megédesítve, beadjuk a méhcsaládnak 1-2 órára. Mialatt lenyalogatják, leszűkítik kissé, "megigazítják" a bölcsőink peremét. Idáig gyerekjáték az egész.

Készülnek a tenyészlécek

Kiválasztunk egy kellően fiatal álcás lépet a tenyésztésre érdemes méhcsaládtól (a lehető legfiatalabbat), és a sokféle álca áthelyező eszköz (nekem csak álcázótű) valamelyikével finoman a kis álca alá nyúlva átemeljük a "saját" pempőnkkel megnedvesített aljú bölcsőkezdeményekbe. Tisztában vagyok vele, hogy sok gyakorlatot kíván, és nagy a hibázás eshetősége. Magam is sokféle eszközt és módszert kipróbáltam, és néhány apró kapaszkodót tudok adni segítségül:
Előfordulhat, hogy nehezen tudunk csak alányúlni, és az álca annyira ráragad az álcázótűre, hogy csak üggyel-bajjal tudjuk letessékelni, kockáztatva azt, hogy megsérülhet. Ilyenkor kevés az élelem a sejt alján. Egyszerűen csöppentsünk a sejtbe langyos vizet az álcázótű végéről, a kis kifli feljön majd a víz tetejére és mi is könnyebben kiemelhetjük.
Ne tegyünk túl sok pempőt a műbölcsők aljára (nekem ez is kissé soknak tűnik), ezt úgyis leszívják a dajkaméhek, és a megfelelő táplálékkal pótolják már az első percekben. Ugyanakkor ne hagyjuk kiszáradni vagy megfázni az álcákat, gondoljunk arra, hogy a jövőbeni anyáinkat sanyargatjuk.
Figyeljünk arra, hogy nehogy átforduljon az álca az átrakáskor, ugyanannak az oldalának kell felül maradnia, különben megfullad.
Helyezzük vissza a léceket a tenyészkeretbe, és kenjünk mézet a lécek tetejére mielőtt beadjuk az anyátlan dajkacsaládhoz.

Álcázótű és nagyítólencse,ami világítani tud

Egyszóval próbálkozzunk, hiszen minden méhésznek van olyan méhcsaládja, amely megérdemli, hogy tulajdonságait átörökíthesse.

Repcevirágzás

A repce szerintem a legellentmondásosabb méhlegelőnk. Előnye, hogy sokáig, akár 3-4 hétig is virágzik, éppen a gyümölcsfák és az akác közötti időszakot fedi le. Értékes virágport nyújt, sokat segít a fejlődésben. Amikor sárgulni kezd, én egyengetni szoktam a méhcsaládjaimat, mert a túl erős családoknál beindulhat a rajzási folyamat. Ha nem figyelünk, sok behordott virágpor elfoglalhatja a helyet a fészekben, és korlátozhatja az anyát a petézésben. És ezzel máris az érem másik oldalához érkeztünk. Személy szerint úgy gondolom, hogy ha mérlegre tesszük az előnyöket és a hátrányokat, több érv kerül a második serpenyőbe.
Kezdjük a legnyilvánvalóbbal, a permetezéssel. Virágzás alatt, fényes nappal küldik rá a traktort, és aki már kapott belőle, vagy csak látott Zolonétől pörgő-forgó, vergődő méhecske szőnyeget a kaptárai előtt, az tudja miről beszélek.   
A repce ijesztő hatással van a méhekre. - Repcések a méhek - mondják az öregek, és ez azt jelenti, hogy az addig szelíd "báránykáink" teljesen elvesztik az eszüket, támadnak folyamatosan, a füst sem sokat használ. De a "végzetes vonzerő" könnyen halálossá válik, mert ha a kaptárak túl közel vannak a repce táblához, az illat olyankor is kicsalja őket, amikor egyébként nem volna biztonságos röpködniük az alacsony hőmérséklet miatt. Egy hirtelen jött lehűlés, vagy áprilisi zápor végezni tud akár a kijáró méheink többségével is.
Egy másik, igaz hogy ritkább jelenség a "májusi vész". Ezt számomra legérthetőbben Hegedűs doktor magyarázta el, azzal, hogy a méhecskék is hajlamosak "bezabálni". A hirtelen virágporbőség (és szerintem a repce deleje) okozza, hogy nagyhirtelen megtömik magukat virágporral, és az mint a szivacs, kiszippantja belőlük a folyadékot, gyakorlatilag kiszáradást okoz. Egy kis híg etetéssel könnyen segíthetünk a problémán.
És végül a repceméz. Ha nem sikerül teljesen "kitakarítanunk" a lépeket, és valamiképpen összekeveredik az akácmézzel, leronthatja annak minőségét. Vannak későbbi virágzásúak, és méheink elmennek érte 4 km-re is otthagyva csapot-papot, akácot. Jól nézzünk hát körül, ha tényleg akácmézet akarunk majd pörgetni.

Csak néhány virág nyílik egyszerre

Akác fejlettsége

Zsongatás

A dajkacsaládok készítése van soron. Ezeknek a méhcsaládoknak a specialitása a pempőtermelés. Itt egy kis méhbiológiát szeretnék közbeszúrni és a garatmirigyről írni. A dolgozók fejében párosan helyezkedik el, és a fiataloknál a virágpor fogyasztás stimulálja. Ekkor megduzzad, és pempőtermelésbe kezd. Később, amikor a méh "külszolgálatot" teljesít, a garatmirigye elcsökevényesedik, ám szükség esetén újra munkába állítható.  

Forrás: Méhegészségügyi ismeretek (OMME 2009)

Fontos tehát, hogy sok fiatal dolgozó legyen a dajkacsaládjainkban. Ezt a legegyszerűbben zsongatással érhetjük el. Én kaptártetőt szoktam a gyarapítandó méhcsalád kijárója elé tenni, és erre szomszéd családok fias kereteiről lesöprő kefével rásöpröm a méheket. Figyelem, előtte anyát kikeresni! Az idősebb, világlátott "bogarak" visszarepülnek a kaptáraikba, míg a fiatalok báránykák módjára begyalogolnak a leszűkített kijárónyíláson anélkül, hogy konfliktusba keverednének az őrökkel. Anyanevelő hangulatba a bőséges méhlegelő, vagy a serkentés hozhatja családjainkat.

Virágzik a kökény

Ellátja virágporral a méhcsaládokat, és nektárt is ad

Virágzik a sajmeggy...

...és a vadkörte is

Neveljünk saját anyákat!

Az anyanevelés külön ágat képvisel a méhészkedésben. Bár én is szoktam (igaz, hogy nem anyát, csak érett bölcsőt) vásárolni anyanevelőtől, mégis, az a néhány éves értékes tapasztalat, amely anyanevelőnél dolgozva rámragadt, felbátorít arra, hogy nyaranta megneveljem saját anyáim zömét. Tehát, az alábbiakban (és későbbiekben is) az anyanevelés egy egyszerű, és bejáratott formáját szeretném ismertetni.
Már tudjuk, hogy az anya tulajdonságai meghatározó fontosságúak a méhcsalád életére és fejlődésére nézve. Ilyenkor tavasszal a fiatal, dinamikus anya gyorsan eléri petézésének csúcsát, imigyen biztosítva a megfelelő szaporulatot. Idősebb, többéves anyák későn kezdenek petézni, és érzékenyek a lehűlésekre. Tisztelet persze a kivételeknek, jelen pillanatban is van negyedik éves tenyész anyám, és előreláthatóan segítség nélkül fogja felhozni népét az akácra.
Az éves munka az apacsaládok kiválasztásával kezdődik, ezek nevelik majd a heréket. Gyümölcsvirágzáskor helyezzük be a heresejtes kereteket, hiszen ne feledjük, a here fejlődési ciklusa a leghosszabb, 24 nap.

Dajkacsaládokból nálam kétféle létezik: anyás és anyátlan dajka. Ezek fogják majd pempővel etetni az álcákat, és építeni az anyabölcsőket. Nekünk csak annyi a dolgunk, hogy erre rávegyük őket.
Az anyátlan dajka kizárólag fedett fias keretekből összeállított, fiatal népesség összetételű család. Az anyás dajkacsalád két kaptárfiókot foglal, melyeket anyaráccsal elválasztunk egymástól. Az anyarács lyukmérete átengedi a dolgozókat, de megakadályozza az anya átjutását. Az alsó fiók lesz az anya birodalma, míg a felső fiókban nevelődnek majd az anyabölcsők.

Anyarács lemezből

 

A fiasítás április elején (ugyanaz a család)

5 keret fiasítás április 4.-én

Harmadik típusú fájdalmas találkozások

avagy mit tegyünk méhtámadás esetén?

Az első és legfontosabb szabály: ne csapkodjunk!
És általában - ne ingereljük a méheket. Sajnos a méhek társadalmában, mint már korábban írtam róla, az egyén igen kis értékkel bír. Egy méhcsalád jelent egy egységet, egyedeinek össztömege, egészségi állapota a fő meghatározója. A méhésznek is úgy kell gondolnia a családra mint egy önálló szervezetre. A méhcsalád könnyedén feláldozza néhány egyedét az önvédelem érdekében (főleg úgy, hogy naponta 1500-2000 méhecske születik). Az erős támadó (vagy inkább védekező) ösztön kizáró tulajdonság a tenyésztésben, a szelekciónál.
Öreg méhészek ugyanakkor egyenes arányosságot látnak az agresszivitás és a jó mézgyűjtő képesség között. Mégis, mindenkinek könnyebb szelíd családokkal dolgozni.
Itt a tavasz, a kertekben virágba borulnak a gyümölcsfák, és jön a húsvéti locsolkodás. Ez bizony konfliktusok forrását jelenti a méh-ember együttélésben. Ugyanis a méh egyik legkifinomultabb érzékelése a szaglás, és az erős parfümök kavalkádját személyes sértésként éli meg. Azt hiszem, az erős illatok okozzák a legtöbb méhtámadást.
A csapkodásról, kapkodásról, hirtelen mozdulatokról mindenkit lebeszélnék, a méhek rosszul reagálják le!
Személy szerint, a legtöbb szúrást a ruhaujjba, hajba, (mi több, nadrágszárba,) belegabalyodó rémült méhecskétől kapom.

forrás: Mézelő méhek biológiája - képekben  (KÁTKI 2001)

Mindenki tudja, hogy a darazsakkal ellentétben, a méhek fullánkja beleakad az emberi vagy állati hámba. A fullánk külön idegdúccal rendelkezik, és amikor a fullánkkal és a méreghólyaggal együtt kiszakad a méh testéből, akkor az idegdúc még kipumpálja a maradék mérget a hólyagból. Ezért is tanácsos gyorsan megszabadulni a fullánktól, éspedig anélkül, hogy megfognánk vagy összecsippentenénk a hólyagot (ezzel magunk segítve a méreg kiürülését), inkább oldal irányból pöcköljük ki égő fájdalmak között a sebből. Azért is kell gyorsan cselekedni, mert a bennszakadt fullánk méhméreg illatot árasztva kitűnő nyomjelzőként szolgál a következő támadók tucatjainak.
 A színekre csak mérsékelten reagál a háziméh, bár tapasztalataim szerint a sárga szín vonzza őket, de nem támadólag, inkább csak kíváncsian közelednek hozzá. Erdélyi méhészek gyakran tartanak kutyát a méhes-lakókocsijuk alatt (talán a medve miatt), és tőlük hallottam, hogy a fehér kutyát megtűrik, míg a feketét megtámadják a méhek.
Vándortanyahely kereséskor a méhész igyekszik olyan lepakoló helyet találni, ahol a méhek útja a legelőre biztosított (nem keresztezik azt járókelők), és a kockázatok minél inkább kizárhatóak. Kockázatot jelent pl. a kisgyerekek, a ló, vagy a libák jelenléte.
A helyi reakció (pirosodás, feldagadás) nem jelent feltétlenül allergiás tünetet, ám ha torokfájás, légcsőszűkület, vagy nyelvdagadás jelentkezik, azonnal forduljunk (mit forduljunk - rohanjunk) orvoshoz.
Csak hogy világos legyen, a méhszúrás a méhésznek is fáj, legfeljebb nem dagad fel. Néhány száz szúrás után ezt szinte bárki elmondhatja magáról. Húsz év után is a tavaszi első szúrások bepirosodnak, és előfordul, hogy itt-ott viszket valamelyik nyirokcsomóm is (napi 50 szúrás felett). Tudom, hogy kell úgy megfogni a méhecskét, hogy ne szúrjon meg, de én is mindig arcvédőt veszek a méhesben, és mosolygok, ha olyan képet látok, ahol védőfelszerelés nélkül vitézkednek.
Néhány jótanács a végére:
Szeles időben a méhek alacsonyabb röppályára kényszerülnek, így megnövekszik a frontális ütközésveszély.
A méhecske zuhanóbombázóként támad, és ha elvéti, vagy nem talál tiszta felületet, újra a magasba emelkedik, hogy ismét lecsaphasson. Ezért érdemes lomb alá, bokor tövéhez menekülni, így a célra forduláskor szem elől téveszthet minket. A hajba, vagy ruhába akadt méhecskét hirtelen és határozott tapsoló vagy szorító mozdulattal kell ártalmatlanná tenni. Figyelem, a látszólag halott méhecskék is szúrnak! Ezt kislányaim tanúsíthatják.
És legvégül, hogy a méhész családjának sem könnyű: amerikai szakirodalomban olvastam, hogy a méhészek ruháján hazahordott porrá száradt méhméreg molekulák belélegezve gyakran "megágyaznak" a gyerekek későbbi méhméreg-allergiás reakciójának, ami egy méhész családban naaagy szííívás.

Gyűlik a virágpor

Sokféle méretű és színű virágporszemcse

A röpnyílásnál elhelyezett virágporszedő megszabadítja terhüktől a beigyekvő méheket

Áprilisi nemzedékváltás

Az első tenyérnyi fiasításból kikelt fiatalok fokozatosan átveszik a megterhelő dajka munkát az öregektől, így azok többnyire beállnak vízhordónak, ami tekintettel a tavaszi vizek hőfokára, a leghálátlanabb tevékenység. Kopott szőrzetükre már nem sok virágpor tapadna, és fáradt izmaik nehezen engedelmeskednek. Áprilisban, mikor a gyümölcsfák egymással versengve kezdenek virágozni, a nagy mennyiségű nektár még lázba hozza őket, és tömegesen tódulnak ki a kaptárból. Ez a lelkesedés jelenti a végüket, elnyűtt szervezetük végképp elhasználódik.
A hónap közepére elhullanak az utolsó tavaly kelt dolgozók is, és a méhcsalád népessége eléri a negatív csúcsot. Ugyanakkor már nagy lépfelületet foglal a kelő fias, az átlag életkor drasztikusan lecsökken. A kijáró méhek látványosan kevesebben vannak, a fészket kitakarva szinte csak bundás, fiatal méhecskéket találunk. E helyen is hangsúlyoznám a jó takarás fontosságát. A fészek lépek 2/3-át fiasításnak kell elfoglalnia, megfelelő mézkészlet mellett. Egész tavaszra érvényes, hogy a fészek nagyságát, kereteinek számát a népesség kell, hogy meghatározza, ezért ha bármikor már felülnézetből azt tapasztaljuk, hogy nem foglalják a fészket faltól-falig, bátran vegyük ki a felesleges kereteket, figyelve természetesen, hogy a mézkészlet ne csökkenjen kritikus szintre. Itt a kritikus szint négy kg körüli tartalékot jelent. Ez alá kerülve, a család válság üzemmódban kezd el működni, az anya pempős etetését leállítják, s ezzel leáll a petézés, sőt súlyosabb esetben a fiasítást is felszámolják a túlélés érdekében.