Oldalak

2011. augusztus 24., szerda

Álanyás családot találtam

Régebbi posztokban írtam már a méhanya párzásáról, petézéséről, és betegsége vagy hiánya okozta problémák megoldásáról (pl: anyásítás, család-egyesítés). Mégis megtörténhet, hogy elhúzódó anyahiány okán a méhcsalád kifut az időből, és nem talál már nyitott fiasítást, amire anyabölcsőt tudna építeni. Ezután a dolgozók egymásnak adogatják a termelődő pempőt, aminek eredményeként néhány dolgozó petefészke (a magas hormontartalmú tápláléknak köszönhetően) megduzzad, és petét termel. A dolgozók petézését rendetlen, a sejtek aljára és oldalára is tapadó, a szokottnál vékonykább peték jellemzik, lépsejtenként nem ritkán 5-8  petét is találhatunk. Az álanyásság előrehaladottabb állapotában a méhek emelni kezdik a sejtek oldalát, kialakítva ezzel a törpehere fiasítás oly jellemző képét.

   

Mi a teendő ilyen esetben? Ez nagyban függ a család esetleges megmentésére szánt időnk és energiánk mennyiségétől. Legegyszerűbb megoldásként a méhcsalád felszámolása kínálkozik, hiszen a sorból kiemelt kaptárból a távolabb lesöpört méhek visszarepülve bekéredzkednek a szomszéd családok (előzőleg jócskán leszűkített) bejáróján, tehát a méhecskék mindenképpen a mi családjainkat erősítik. Ha mindenképpen meg akarjuk menteni a családot - mint én is teszem ebben az esetben - kaptárcserét ajánlatos végrehajtanunk. Egy megfelelően népes családot az álanyás delikvens helyére rakva biztosak lehetünk afelől, hogy a hazatérő dolgozók rendezett viszonyokat találnak. Az új helyre kerülő kezelendő család nyitott fiasítású lépet kap, hogy bölcsőt építhessen, aztán egy-két nap után jöhet a bölcsőrombolás és a már ismerősen hangzó anyásítás, család-egyesítés stb.

Végül még annyit, hogy az álanyásság kialakulásáig az anyahiány kezdetétől számítva általában bő hónap telik el, és a legkönnyebben úgy előzhetjük meg, hogyha a petéző anyával éppen nem rendelkező családoknak hetente legalább egy nyitott fias keretet juttatunk.

2011. augusztus 19., péntek

Újabb botrány készülőben!

A már hetek óta keringő pletykák után az OMME kiadott egy közleményt (vagy inkább figyelmeztetést), hogy brazil nádcukor (is) kerül a magyar kristálycukros zacskókba. Ez önmagában még nem volna égbekiáltó bűn, hiszen a nádcukor előállítási költségei a répacukorénak töredékébe kerülnek, így valamivel olcsóbban kerülhet forgalomba. Csakhogy ha nem jelölik a csomagoláson, hogy nádcukrot is tartalmaz, és - lássuk be, viccesen nézne ki közös kolumnában a Magyar Cukor Zrt. és a nádcukor (bár a dél-amerikai piros(fehérzöld)paprika és a makói kínai fokhagyma után már keveseket késztetne szemöldökráncolásra) - akkor erre az "adjunkolcsócukrotazembereknek" akcióra rámehet a magyar méz.

Itt kell rövid magyarázatként hozzáfűznöm, hogy az egyszikű és kétszikű növények cukrai nagyban különböznek. (Gyengébbek kedvéért: az egyszikűek csírázásakor a magból nem kettő, csak egy sziklevél bújik elő). Mivel azonban méheink kizárólag kétszikű növények nektárját hordják, és nyár végén a répacukorral is kétszikű típusú cukrokat etetünk, így egyszikűek cukrainak (eddig) semmi keresnivalója (nem volt) a kaptárban.
Ezek után nem igényel nagy fantáziát, hogy mikor fogják kimutatni a magyar "zéró toleranciás" laborok a "mézhamisítást", azaz az idegen cukrok jelenlétét. Ide tartozik még, hogy egy mézet vizsgáló vegyész megfogalmazása szerint az egyszikű cukor jelenlétének kimutatása a mézből olyan nyilvánvaló és egyszerű, mintha két pohár tiszta vízből az egyikbe egy szem kálium-permanganátot pottyantanánk.
Gyanús nekem, hogy a permanganát szemcse már a poharunkban van, és csak idő kérdése, hogy mikor fogjuk a poharat a szánkhoz emelni és  rápillantva elszörnyülködni azon, hogy már megint elbarmoltunk valamit...      

2011. augusztus 14., vasárnap

Helyzet van!

Méhegészségügyi zárlat alatt van Kecskemét nagy része, ezekben a hetekben a méhegészségügyi felelősök bővített létszámmal (magam vagyok a bővítmény) rendkívüli ellenőrzést tartanak a zónán belüli méhészetekben, minden méhcsalád minden lépét érintően, hogy a hatvan nap leteltével, még idén ősszel feloldható legyen a vándorlási ill. eladás-vételi tilalom. Az ok természetesen a félelmetes nyúlós költésrothadás, melyet a kör közepén létezett méhészetből laborba beküldött minták alapján mutattak ki.


A körön belül zárlat alá kerültek a méhesek

2011. augusztus 5., péntek

Augusztusi tennivalók a méhesben

Elérkezett az augusztus, és alig csökkent valamicskét a tennivalók mennyisége. Utolsó nagy nekibuzdulással sikerült elvenni a napraforgómézet a kaptáraktól. A folyékony aranyként sárgálló sűrű méz hordókban sorakozva várja, hogy gazdát cseréljen. Az idei utolsó pergetés nem csak egyszerű mézelvételt jelentett, hanem a betelelés első lépése is volt egyben. Felmérésre került a családok népessége, a fias keretek mennyisége, és a mézkészlet mérete is. A "könnyűnek találtatott" családokat összevonom a következő napokban, hiszen a cél az, hogy gond nélkül átvészeljék a következő telet úgy, hogy tavasszal minél nagyobb népességgel indulhasson be az élet a kaptárakban. Kivételt képeznek - korlátozott mennyiségben - az idén készült rajok, a felmerülő anyahiány esetén bármikor bevethető tartalék családok. Népes, egészséges családokkal való beteleléssel a jövő évi szezonunk sikerének felét biztosíthatjuk. 

Elmondhatjuk tehát, hogy az utolsó pergetéssel megkezdtük a következő méhészeti évet.

Néhai kedves barátom szavaival élve: mézcentrikus méhészkedésről méhcentrikus méhészkedésre térünk át.
Lényegében minden augusztusi intézkedésünk azért történik, hogy minél tovább fenntartsuk a nagyméretű fiasítás nevelést a családoknál. Ennek érdekében takarjuk le a kaptáron belül a fészket - azokat a lépeket, melyeken a fiasítás található - így elérjük, hogy hőmérséklet különbség alakul ki a kaptárban, és az anya mindig a melegebb részt fogja választani. Ugyancsak a petézés folyamatossága érdekében elkezdjük a serkentő (kis mennyiségű és nem túl sűrű szörppel történő) etetést.

A tarlóvirág virágporától válnak "csillagos homlokúvá" méhecskéink

Persze, messze még a nyár vége, és bár az időjárás lehet aszályos vagy őszies is akár egy hónapon belül, nem kell lemondani a még bejövő virágporról, amit a nyári virágokról gyűjtenek szorgos dolgozóink.