Üvegben az idei akácméz!

"AKÁCMÉZ - harmonikus ízű, édes, lágy és kevésbé savas. Akácvirág illatú. Csaknem a színtelentől az enyhén sárgásig terjed a színárnyalata. Jelentős gyümölcscukor tartalma miatt sokáig folyékony. Jó fertőtlenítő.
KÖHÖGÉS ELLEN AJÁNLOTT" (OMME kiadvány)

A méhek is szeretik a naplementét...

Meleg nyári estéken népes családoknál gyakori jelenség a "tőgyelés".

Méhészkedés négy keréken

Mint már korábban írtam, május második felében motorizált méhész hadosztály lepi el éjszakánként az országutakat. Jómagam a nyolcvanas évek elejének NDK-s csúcstechnológiájával rendelkezem, így van alkalmam megcsodálni az engem leelőző kaptár rakományok méretét és változatosságát. Az Ifára is vonatkoznak a klasszikusnak számító sorok a Trabant használati kézikönyvéből: "A Trabant útfekvése kitűnő, és gyorsulása kifogástalan. Ez azonban nem szabad, hogy könnyelműségre csábítson." (via Esterházy Péter).
Ezekben a napokban, kis hazánk méhpopulációjának nagy része a szlovák és ukrán határ közelében tömörül össze. Hegyvidéken nem mindig egyszerű megfelelő telephelyet találni, viszonylag járható megközelítési lehetőséggel. Így aztán vannak olyan részek, ahol szó szerint minden bokor mögött kaptárak sorakoznak. Mindez azért történik, hogy az ország utolsó virágzó akácfáinak nektártermelését is kihasználják.
A vándorméhészkedés lényege, hogy folyamatos legelőt biztosítva a méheinknek mindenki jól járhat, a méhész és a méhei is. A vándorméhész naptárában kora tavasztól nyár végéig fűz, gyümölcsfa, repce, akác, ezüstfa, gyalogakác (ámorfa),  mustár, selyemfű, hárs-, facélia, napraforgó, aranyvessző (szolidágó), és még ki tudja hányféle méhlegelő sorakozhat. A méhek számára alapvető és meghatározó fontosságú a friss nektár. Ez viszi előre a család fejlődését, fenntartja az egyensúlyt a méhcsaládban és a méhészcsalád büdzséjében.

Északi akácon

A mai nap - képekben

Akácméz a méztérben...

... és rajbölcsők a fészekben.

Méhzsongás és akácillat

Célba értünk. A célszalag átszakítva, most már mindenki az eredményjelző táblát figyeli...
Megtettünk minden lehetségeset, innen az időjárás kezében vagyunk. Csüggünk a meteorológiai előrejelzéseken, figyeljük, hogy mozdul-e a kaptármérleg mutatója. A fagy 3-4 m magasságig hatolt a környéken, az öreg, magas fákban bízunk. Méhész-szlengben ezt hívják "kalapos akácnak", amikor csak a fák tetején marad virág. A nektár nagy részét fagyás nélkül is ezek a virágok biztosítanák, hiszen ezek kapják a legtöbb fényt és meleget az erdőben. És a nektárképződéshez ezek nagyon fontos hozzávalók. Az akác szubmediterrán növényként kedveli a meleget, földrajzi előfordulása nagyjából a szőlőjével esik egybe. Szeszélyes mézelő, 25 C fok meleg és magas páratartalom kell neki. A nyílás első napjaiban, ha megkóstoljuk az akácvirágot, már érezni benne a nektárt, de még gumiszerűen erős, a méhecske nem tud belebújni. Az erős szél kiszáríthatja a virágot, és miután megtört, megpuhult kissé, leverheti egy zivatar, ami májusban nem ritkaság mifelénk. 
Összefoglalva hát, soktényezős, összetett jelenség az akác mézelése, és mivel a méhész jövedelmének nagy részét ez biztosítja (ha biztosítja), jó néhány ősz hajszállal gyarapszik ilyenkor a méhészkalap alatti terület.

Kivettük a repcemézet

A repceméz zamata egyedi, de sajnos gyorsan kristályosodik

Megvolt az idei első pergetés, a kevés tavaszi csapadék miatt kivételesen sűrű repcemézet nehéz volt kicentrifugálni, a szűrőnek meg végképp ellenállt. Idén se mindenkinek sikerült átvészelnie a repce virágzását károk nélkül. Most már száraz mézterekkel várhatjuk a fagytól megkímélt akácvirágok nektártermelését.

Méhrajunk érkezett

Kora délután hatalmas méhraj kezdett körözni az udvarunk felett, és végül betelepedett a felújításra váró öreg konténerembe. Szerda hajnalban költöztettem ki méheimet az akácerdőbe, így két napig bírtuk itthon méhek nélkül.

Sikerült elcsípnem a méhanyát, a sárga jelölés 2007-es évjáratot jelent.

Mindenesetre karanténban maradnak egy ideig.

Virágzik az akác

Május, a rajok hónapja

Május az a hónap, amikor bárki könnyen találkozhat méhekkel személyesen is, mint a régi viccben, nem kell a Szovjetunióba utazni, meglátogat majd minket úgyis hamarosan. Furcsa látványt tud nyújtani egy faágról békésen lelógó méhraj a kertünkben. Én gyűjtöttem már be rajt Kecskemét belvárosában a Petőfi Sándor utcából, és egy alkalommal a Planetárium melletti fűzfáról is, miközben felháborodott járókelők utasítottak rendre, hogy vigyem máshova legeltetni a méheimet...
A szakirodalomban a rajzás, mint a méhek természetes szaporodása jelenik meg, a méhcsalád egyszerűen kinövi az odúját. Egyre inkább a behordott nektár kerül a kikelt fiasítás helyére, és az így petézni képtelen anya fogyókúrába kezd, nem fogad el pempőt a dolgozóktól, mire azok a felesleges pempővel új anyákat kezdenek nevelni.
Tehát elmondhatjuk, hogy a kirajzás maga, amivel a dühös járókelő (és a lusta méhész) találkozik, egy meglehetősen hosszú folyamat egy mozzanata csupán, amivel azt szeretném jelezni, hogy nem törvényszerűen bekövetkező, inkább kis odafigyeléssel megelőzhető, és bizonyos szintig megállítható folyamatról beszélünk.
Mégis, mit tegyünk, ha egy napon hívatlan vendégeink érkeznének? A füstölés be szokott válni (persze inkább csak a méhek esetében), előbb-utóbb felismerik, hogy nem látják őket szívesen. Egyszerűen utálják a füstöt, a világból ki lehet őket kergetni vele. Tegyük ezt akkor, ha úgy döntünk, hogy nem használjuk ki az alkalmat arra, hogy szerencsés méhtulajdonosok legyünk, és nincs elérhető méhész ismerős sem. A faág csak az átmeneti letelepedésüket szolgálja, a felderítők már úton vannak egy megfelelő odú ügyében.
A jó kis hollywoodi rémfilmek látványos méhtámadásos jelenetei ellenére azt kell mondanom, hogy a rajzó méhnél nincs békésebb teremtés a földön, a mézhólyagjába felszívott többnapi élelem nehézkessé teszi. Bár a méhanyát óvják és körülveszik, a támadás az utolsó dolog ami eszükbe jutna ilyen védtelen állapotukban.
A méhésznek sem mindig főnyeremény a befogott raj, hiszen az ismeretlen eredetű, sokszor elhanyagolt méhesekből származó rajokkal finom kis fertőző betegségeket lehet hazahurcolni.

Akácfák fagy után

Tarolt a fagy

Mikrogrammok, újságcikkek, és a Galamus

Szakmai szempontból fontos vita folyik ezekben a hónapokban arról, hogy vonatkozzanak-e ránk is az EU-ban megállapított mézvizsgálati határértékek, vagy ebben az esetben is katolikusabbak leszünk a pápánál.
Antibiotikum szermaradvány határértékekről van szó, amelyek a hús, a tej, és sok más élelmiszer esetében meghatározottak, tudniillik hogy mekkora az a mennyiség ami nem minősül veszélyesnek. 
Számomra egyáltalán nem okozott meglepetést, hogy amikor a méhészek petícióval fordultak a minisztériumhoz az egyenlő elbírálás érdekében, az eseményt kísérő cikkek hatására felkapta fejét a bulvársajtó is. Elindult a porkavarás, mint az lenni szokott.
De nézzük csak, mekkora mennyiségről is beszélünk? Hát mikrogrammnyi mennyiségekről. Azaz 0,000000001g=1µg. Kisebb homokszem = 0,063 mm szemcseátmérő, 3 mikrogramm.
Körülbelül, mint egy porszem a levesben. És hogy kerülhet egy porszemnyi antibiotikum a méhész mézébe? Hát fogalmazzunk úgy, hogy aki nagyon ugrál, annak könnyen belefújhatja valami szél, vagy mi.
Vagy ha aszályos nyarakon méheink virágpor híján mondjuk a néhány kilométerre kitett csirketápról (apropos, és a csirkék?) gondolják biztosítani a fehérjepótlást, mégis mi volna a teendőnk?
És a nagyságos Minisztérium nem tárgyal. A mézről nem. Mert ez elvi kérdés, mármint a nulla tolerancia ugyebár. Mikszáth büszke lenne.
És hogyha ez nem volna még elég, nem kellett sokáig várni, és betette a patás lábát a politika is, "civil" köntösben, persze. Megjelent a Galamuson egy írás, amelyben megérezve a helyzet veszélytelenségét, nagy bátran előlopakodott az "entellektüell", hogy végre belerúghasson egy jóízűt a földön fekvő mezőgazdaságunkba. Esetleges szövegértelmezési problémáitól nem zavartatva tartotta magát a hadviselés szabályaihoz, és forráskritika helyett rögtön tüzelt, amint megérezte a pillanatot.
Mert hát, ahogy írja: "a szabály az szabály".

Tájolás

Jó idő esetén, a kora  délutáni órákra a kaptár hőmérséklete annyira emelkedik, hogy nem igényli tovább a "fűtőtestekként" funkcionáló fiatal, még soha ki nem repült méhtömeg jelenlétét. Ilyenkor a már röpképes méhecskék megtehetik az első próbálkozásaikat a kaptár kijárata előtt. Orral a kijárat felé körözgetve, eltávolodva-visszarepülve memorizálják a röpnyílás elhelyezkedését, egyben repülő izmaikat is erősítve.
Ez az imprinting olyan jól működik, hogy a nyári estéken gyakran látok már sötétedés után is tűpontosan visszarepülő méhecskét.
Mindenesetre délután kettő körül mindig felhangosodik a méhes, és ha valaki látni szeretné, hogy néhány napon belül mennyi kijáró méhecskéje lesz, ilyenkor érdemes körülnézni.

Akácvirág május elsején