Oldalak

2013. december 27., péntek

Év végi tisztuló repülés







Ezekkel a képekkel kívánunk mindenkinek Boldog Új Évet és sok nehézséget a kaptárakba 2014-ben is!

2013. november 22., péntek

Japán őshonos méhei testhővel védekeznek

A japán óriásdarázs vagy mandarindarázs (Vespa mandarina) néhányadmagával végezni tudna a méhcsaláddal, a túléléshez a felderítő darazsakat kell ártalmatlanítani. A módszer lényege, hogy a méh néhány fokkal nagyobb hőmérsékletet képes elviselni (és nem utolsósorban előállítani), mint a darázs.




2013. október 25., péntek

Fészek téli takarása

Az októberi nyarat kihasználva kényelmesen végighajolgattam az állományt. Most egyazon kaptárbontással több művelet is elvégezhető, az atkagyérítéstől a fészek téli takarásáig. A népességnek megfelelő fészekméret kialakítása úgy történik, hogy csak a megfelelően mézes lépeket hagyom bent a fészekben, a kívülre szorult mézet felvillázom, hogy a méhek behordhassák a fészektakaró alá.






A fészektakaró és az elválasztó adja a hőmérséklet különbséget a fészek és a kaptár többi része között, lecsökkenti a méhcsalád számára melegen tartandó légteret a tél folyamán.





A méhanya biztonságba helyezve várja ki a művelet végét.


2013. október 3., csütörtök

Egérrács

A száraz nyár különösen kedvezett a darázs- és egérpopuláció felduzzadásának. Így most a hajnali fagyok beálltával, minden száraz és meleg helyet elfoglalnak a rágcsálók a méhes környékén. A kaptár ideális lakhatást kínál nekik és senkit ne tévesszen meg az ártalmatlan külső, meg a magas cukiságfaktor, módszeresen szétrágnak és tönkretesznek lépkészletet, méhcsaládot egyaránt.


2013. szeptember 20., péntek

Ördögcérna

A közönséges ördögcérna (Lycium barbarum) a nyárvégi esők után új életre kel, és virágporával a fagyok beálltáig elfoglaltságot biztosít méheinknek.

Semfű-semfa :)

2013. augusztus 31., szombat

Higiénikus alj vizsgálata


Original Video - More videos at TinyPic

Ködöléses kezelés után érdemes megnézni a kaptáraljat. Higiénikus alj híján a rajzlap is megteszi. A fenti felvételen 20 perccel a ködölés után a lepotyogott atkák még mocorognak. Talán a lejárt szavatosságú amitráz miatt :(

2013. augusztus 5., hétfő

Augusztusi serkentés "cumival"

A kaptáron kívüli etetés előnye, hogy az újratöltés egyszerű, és látszik a fogyasztás mértéke.

2013. július 14., vasárnap

Vergődő atkák

Ha atkagyérítő próbakezelést végzek, mindig megszámolom a lehullott atkákat, hogy felmérjem a fertőzöttség mértékét.


2013. július 5., péntek

Méhészkutya akcióban

Forrás: itt
Ezúttal Dél-Kelet Ausztráliában küzdenek sikerrel a nyúlós költésrothadás ellen a szimat-diagnoszta négylábúak segítségével. De ugye valahogy közel kell juttatni a kutyust a kaptár kijáróhoz...

2013. július 1., hétfő

Elanyátlanodva

Az anyátlanság komoly probléma. Valójában, az anyátlanság a leggyakoribb végzetes fenyegetés a méhcsalád túlélése szempontjából, sokkal gyakoribb, mint a betegségek, vagy kártevők okozta veszélyeztetés. Viszont, a méhek természetét megismerve, a baj könnyebben is orvosolható azoknál.

Miért okoz ekkora bajt az anyátlanság? Miért tűnnek el a kaptárból a méhanyák? Hogyan ismerjük fel az anyátlanságot? Hogyan tegyük 'befogadóvá' a méhcsaládunkat? Miért fontos tudnunk, hogy mióta anyátlan a család? Mi okból kezd el petézni a dolgozó és mi a teendő ilyenkor? Sok kérdés felvetődik az anyátlanság kapcsán.

Az anya a méhcsalád főszereplője. Legfőbb teendője a petézés (napi 1000-3000), mellyel a méhcsalád demográfiai felfutását biztosítja. Egy jól petéző anya nélkül sosem lesz annyi kirepülő dolgozó, hogy a család nektár/virágpor/víz szükségletét fedezni tudja, az alultápláltság pedig egyenes út a betegségekhez.
Egy fiatal, jó tulajdonságokkal rendelkező anya gyorsan felhozza a családot tavasszal, és a szezonra méheink belakják a kaptárat. A méhanya eltűnésével azonban hirtelen vége szakad a boldogságnak.

Miért és hogyan vész el a méhanya? Bár a megtermékenyített anya az életét a lépeken éli, és nem esik a ragadozók, a közúti forgalom, vagy vegyszerek áldozatául, mégis egy kisméretű, sérülékeny rovar, mellyel könnyen végez a méhész egy ügyetlen mozdulata, vagy a méhei ideges reakciója valamilyen stresszhatásra (nem beszélve a késleltetett hatású mérgekről, amit a gyűjtőméhek behordhatnak a kaptárba). Életének első szakaszában többször is elhagyja a kaptárt a tájolás és a párzás idejére és ami kevésbé közismert: saját méhcsaládja is megtámadhatja a párzásból visszatérő anyát a hordozott idegen illatok miatt. Ilyenkor szerzi be a láb- illetve a szárnysérüléseket, melyek megpecsételhetik további sorsát.

Hogyan diagnosztizáljuk az anyátlanságot? Az első és legszembetűnőbb tünet a peték hiánya. Gyakorlottabb méhésznek már kaptárbontáskor feltűnik a méhek hangos zúgása, a 'sírás'. Szervezetlen, nyugtalan család benyomását kelti, ideges, szaladgáló, vagy szárnyaikkal verdeső méhek látványa figyelmeztető jel lehet!

Vannak-e előjelei az anyátlanságnak? Akár lehetnek is. Persze nehéz előrejelezni azt, hogy a keretléccel ki fogjuk lapítani az anyát néhány percen belül, de a rendszertelen, hézagos petézés, esetleg a megjelent váltóbölcsők képe ne kerülje el figyelmünket. A váltóbölcső jól táplált álcát tartalmaz, és ha a méhekre bízzuk az anyaváltást, nem hozunk hibás döntést - feltételezve, hogy a majdani párzáshoz adottak a kondíciók. A régi méhanyát a dolgozók leölhetik a váltóbölcső befedésekor, az új anya kikelésekor, ritkábban elhalaszthatják az új anya petézéséig is. Tehát feltételezhető, hogy lesz petézésmentes időszakunk (általában 2 hétnyi), mely lelassítja a népesség gyarapodását. Pozitívum ugyanakkor, hogy emiatt előáll olyan időszak, amikor fedett fiasítás mentes lesz a fészek. Ideális állapot az atkagyérítéshez.
Fokozottan kockázatos a csendes anyaváltás a vándorméhészek számára. A vándorlással járó stressz és a  betájolás-bepárzás eseménysorához szükséges feltételek hiánya nem kedvez a sikernek.
Ekkor jön a beavatkozás, az ún. anyásítás. Nagy odafigyelést és némi gyakorlatot kívánó művelet, sikerességében csak akkor lehetünk biztosak, amikor az új anya már petézni kezdett. Fontos tudnunk, hogy mióta anyátlan a méhcsaládunk. Például, ha csak fedett fiasítást találunk, tudhatjuk, hogy már több, mint egy hete anyátlan a kaptár.

Fedett fiasítás


Ha pedig már egyáltalán nincs fiasítás, tudhatjuk, hogy legalább 3 hete áll fenn a helyzet és ettől kezdve csak fogynak a méhek a kaptárból. Innen már egyenes út vezet az álanyássághoz, amikor néhány dolgozó petézni kezd.

Végül: hogyan előzhetjük meg az álanyásságot, ezzel a család sorsának megpecsételődését?
Legalább 2 hetente vizsgáljuk át  méhcsaládjainkat. Nem fontos mindig méhanyát találnunk, elég, ha elegendő számú és egységesen lerakott petéket találunk.
Biztosítsunk az anyának elegendő helyet a petézéshez. A zsúfoltság érzete rajzást indíthat el a méhcsaládnál, vagy a nagy mennyiségű behordott nektár és virágpor is elfoglalhatja a sejteket a fészekben. Ezt hívják úgy, hogy a méhek kiszorítják az anyát a fészekből.

2013. június 21., péntek

Keretméretek és jellemzőik

forrás: Örösi Pál Zoltán - Méhek között (Mezőg. Kiadó, Bp 1968)

A fenti ábrán a leggyakrabban előforduló (és néhány ritkább) keretméret adatai, méretekkel és sejtszámokkal. A tegnap készített képeken lehet számolgatni a fiasításos sejteket:

Hunor fészek keret 'A' és 'B' oldala

2013. június 14., péntek

A minimalista méhészkedés dicsérete

A méhészkedés maga a művelői egy részének élvezetes hobbi, kikapcsolódás, másik részének a megélhetést biztosítja, életformáját jelenti. Akár műkedvelőről, akár profiról essék szó, mindenkinek szíve vágya, hogy kedvencei egyedül is (vagy minimális segítséggel) boldoguljanak. Persze, manapság a méheknek sokkal-sokkal több akadályt kell leküzdeniük évről-évre, mint mondjuk ötven éve.

Mostanság nagy választék kínálkozik a piacon eszközök, kemikáliák tekintetében. Ám itt is kategorizálhatunk a hobbitól a nagyüzemi használatra készült termékekig. És mint mindenhol, itt is a néhány jól használható áru mellett megjelenik a bóvli is tömegével.

Mégis, mit tartalmazzon a minimalista méhész kelléktára, ha a lehető legtermészetesebb fejlődést próbáljuk biztosítani méhcsaládunk számára? Vizsgáljuk most ebből a perspektívából a méhészkedést.

Kezdő méhészeknél gyakran felvetődik (nem mellékesen anyagi okokból), hogy előnyösebb használt eszközökkel elkezdeni a szakmát. Talán nem is sejtik, hogy milyen nagy a veszélye a betegségek megjelenésének. A spórákkal teli kaptárak, szerszámok újrafelhasználásával olyan fertőzéseknek nyitunk ajtót, mint a nyúlós költésrothadás, európai költésrothadás, vagy a nozéma. Ezek spórái évekig-évtizedekig lapulhatnak, hogy kedvező táptalajra (jelen esetben saját méhcsaládunkra) találva és kicsírázva, zavartalanul folytassák szaporodásukat. Sok időt és pénzt bukhatunk tehát az alkalmi vételnek tűnő használt holmival.

A másik felvetődő kérdés a saját kaptárak készítése. Nem okozhat gondot annak, aki gyakorlott asztalos és jól felszerelt műhellyel bír. Ám néhány millis pontatlanság már megbosszulja magát. A méheknek a kaptáron belül ugyanis pont annyi közlekedő helyre van szükségük, hogy könnyedén be tudjanak járni (és tisztán tarthassanak) minden zugot, A túl szűk járatokat, réseket propolisszal tömik el, míg a túl levegős helyekre (pl, ha a keretlécek és a kaptár fala vagy feneke közti rés túl nagy), viaszhidakat építenek, a könnyebb átjárás érdekében, vagy még nagyobb rés esetén zugépítményt is húzhatnak, melybe az anya belepetézhet, vagy mézzel is telerakhatják. Kaptárat tehát ezen méhjáratok méretének tudatában kezdjünk el gyártogatni.
A keretméretek kiválasztása is ide tartozik. Rengetegsok keretmérettel lehet eredményesen méhészkedni, azonban értelemszerűen más-más technológiát igényelnek. Kipróbálni érdemes sokfélét, ám ha letettük a garast valamelyik méret mellett, akkor igyekezzünk egységesíteni a méhészetünkben, az életünk egyszerűsítése érdekében. Ne feledjük, minden technológiának megvannak a számunkra előnyös és a kevésbé előnyös oldalai. Nem lehet úgy méhészkedni, hogy a sokféle technológiából kimazsolázzuk a nekünk tetsző, vagy kényelmes mozzanatokat.

A minimalista méhészkedésnek igenis van létjogosultsága - szerintem több is, mint a skála másik végén tartózkodó "mindent bele a kaptárba" méhészkedésnek, vagy a méhcsaládot néhány naponta fenekestül felforgató méhész dúlásának, ami után jó néhány napig is eltarthat a méhcsaládnak, amíg magához tér, rendezi végre sorait.
Persze vannak esetek, amikor az emberi beavatkozás elkerülhetetlenül szükséges. Ilyen például, ha sikertelen anyaváltás történik a méhcsaládnál, miközben elfogy a nyitott fiasítás, egyúttal az új anya nevelésének esélye is.
Fontos még az etetés kérdése. Tudjuk, a cukor nem olcsó mulatság, míg a nektár ingyen van. Ha megszűnik a friss élelem forrás, a kaptárban leáll a fejlődés és a méhcsalád takarékos üzemmódra kapcsol. Ennek különböző fokozatai vannak, a hereűzéstől a petézés leállásáig, vagy még tovább. Ezt megállítandó, beavatkozás szükségeltetik, amíg az időjárás, vagy a méhcsaládunk állapota ezt megkívánja, de egy nappal sem tovább.
Összességében elmondható, hogy egy egészséges, megfelelően népes méhcsalád, kis szerencsével sok beavatkozást nem igényel, a rendszeres ellenőrzéseken kívül.

Az alapfelszerelés beszerzése nem egetverően költséges. Alapvető a füstölő, kaptárvas, arcvédő hármas a kaptárunk vizsgálatához. A mézelvételhez szükség lesz még fedelezőre, mellyel a mézes sejtek viaszfedelét távolíthatjuk el, és egy pergetőre, amit akár hordozható, kézi hajtással működtethető kivitelben is beszerezhetünk.

Egyszóval, a minimalista méhészet megvalósítható az eszközök és felszerelések, valamint a beavatkozások terén is. Egyetlen téren azonban nem lehetünk minimalisták: a tudás tekintetében. Kezdő méhésznek egyszerűen lehetetlen birtokolnia mindazt a gyakorlati tudást és tapasztalatot, ami ahhoz kell, hogy idejekorán felismerje a beavatkozások szükségességét és időben el is végezze azokat. Éppen ezért fontos, hogy folyamatosan képezzük magunkat, használjuk ki az adódó lehetőségeket a saját (tovább)képzésünkre.


  

2013. június 10., hétfő

Érett anyabölcső




"A méhek nem sokkal kikelése előtt lebontják a viaszfödelet és a bölcső végének viaszfalát. Ettől kezdve bábing határolja a bölcső végét. Az ilyen "érett" bölcső vége lecsapott és sötét. A fejlődő anya valószínűleg több levegőt kap a szabad gubón." (Örösi Pál Zoltán: Méhek között - Mezőgazdasági Kiadó 1968)

2013. május 31., péntek

Gyalogakác (Amorpha fruticosa)

Ámorfa, ámorakác, viziakác. Közvetlen az akác után kezd virágozni és virágporával segíti ki a pollenszegény akáclegelőről hazaérkező méhcsaládokat, még a hasonlóan pollenszegény selyemkóró előtt. Érdemes kihasználni.

Forrás: Wikipédia

2013. április 25., csütörtök

Fészekbővítés

Túl vagyunk a kökény virágzásán, azon kivételes alkalmak egyikén, amikor az időjárás megengedte, hogy méheink kihasználják azt. Mivel a március második felében beköszöntő második tél után április első napjaiban kezdhetett petézésbe a méhanya, így most örülhetünk az első kikelő generációnak. Bundás méhek sokasága lepi el a következő hetekben a fészeklépeket, elegendő dajkaméhet biztosítva a következő generációk neveléséhez. 


A kikelő dolgozók helyén vad petézésbe kezd az anya, a növekvő népesség elegendő hőt és élelmet termel a fiasítás gondozásához, így végre kiderülhet, hogy melyik anya mire képes. Egy igazán jó petéző anya akár 25%-kal nagyobb népességű családot eredményezhet fejlődési görbe csúcsán, azonos körülmények között.

Egyelőre azonban a helyet kell biztosítanunk a petézéshez, mégpedig egy-egy petézésre alkalmas lép beadásával a fészekbe, úgy háromnaponta (átlagban). A nagyobb családok gyorsabb fejlődésre képesek, ezeket fokozottan kell szemmel tartanunk, a zsúfoltság könnyen rajzási folyamatot indíthat el.


Behelyezés előtt a bővítő keretet egy kis cukorszörppel szórom meg a gyorsabb elfogadás érdekében. Ilyenkor a dolgozók végignyalogatják-tisztogatják a sejteket, előkészítve azokat a petézéshez.

2013. április 15., hétfő

Piros árvacsalán

Ez a növényke jelenti pillanatnyilag a legfőbb virágporforrást, a kökényvirágzás előtti napokban.






Jellegzetes színű virágpora ott virít a fiasítás körül.





Persze, aki valamennyire rendszeres olvasó itt, az már kitalálhatta, hogy megint csak egy csúnya invazív növény dicsőítése folyik.

2013. április 7., vasárnap

Helyzetkép, április 6.

Tegnap sikerült kaptárt bontani és a kép egységesen több mint két hét kiesést mutat a petézésben. Szinte csak petés, illetve kelőfélben lévő fiasítással találkozni. A március közepén abbamaradt virágzását folytatja a növényzet nagy része is. Aggodalomra ad okot a szűkös virágporkészlet és a méhek magas átlagéletkora. A hamarosan várható hirtelen kitavaszodással  együtt járó nemzedékváltás nehézségei alighanem a szokásosnál inkább megviselik majd a méhcsaládokat. Belső etetéssel és hőszigetelő takarással segíthetjük át kedvenceinket ezen a nehéz időszakon.

Íme néhány kép a tegnap tapasztaltakról:








2013. március 26., kedd

2013. március 21., csütörtök

Ki kell menned? Bírd ki tavaszig!

A rossz időjárásra való tekintettel ezúttal egy már régebben talált írás továbbadására szántam rá magam. Íme:

A helyszín Anchorage, Alaszka. Az első házigazda méhész már 20 éve minden áprilisban postai küldeményben méheket kap kaliforniai tenyésztőktől. A dobozonkénti nem egészen másfél kilónyi méh óvja és védi a zárkába helyezett méhanyát és a néhány napos út elegendő arra, hogy kellőképpen összeszokjanak. Méhészünknek tehát csak a kaptárba kell helyeznie az érkezett méhcsaládot. A cukorlepény-dugós, kirágós módszerrel beengedett méhanya nemsokára petegyártásba is kezd.

Alaszkában július végével lezárul a gyűjtőszezon. A mézelvétel után kényelmetlen választás előtt áll a méhész: áttelelés vagy eutanázia? Annak, aki szereti a méheket, biztosan fekete nap a naptárban, amikor mosogatószeres vízbe kell ölnie a méheit. Nehéz érzelemmentesen végigcsinálni még ezt a viszonylag humánusan gyors műveletet is. A vegyszer megszünteti a víz felületi feszültségét, ezáltal a belesöpört méhek gyors fulladásos halálát okozva. Bármilyen kegyetlen is az eljárás, a másik alternatíva a biztos fagy- vagy éhhalál. Az alaszkai méhészek fele dönt évente a kiirtás mellett. Nem csoda, hogy időről-időre felvetődik a kérdés az áttelelhetőség lehetőségeiről.

A méhek számára a tél legnagyobb kihívását az ürítkezés nélküli táplálkozás jelenti. A telelőfürt belső hőmérsékletének állandónak kell lennie, függetlenül a külső időjárástól. A hat hónapnyi telelőfürt-állapot nem kedvez a méhcsalád létszámának felfejlődésének a gyűjtőszezon idejére. És akkor még nem is említettük a Varroa atka kérdését, vagy a léputca-váltási nehézségeket az alaszkai télben. Egyértelmű tehát, hogy a megoldás egy alaszkai alfaj kitenyésztése lenne.
Keith Malone egy fél milliméterrel kisebb sejteket építő méhfajta létrehozásán munkálkodik.
Elmélete szerint a kisebb, takarékosabb üzemű méhek egészségesebbek, ellenállóbbak lehetnek a Varroával szemben, nem is beszélve arról, hogy egységnyi helyen több álcát képes nevelni a család. "Dinamikusabb, jobb munkamegosztással képes működni a méhcsalád"- állítja ő. Megfigyelései szerint a kisebb sejtekben nevelődő dolgozók szárnyizmai és szárnymérete nem különbözik az általunk ismert méhekéitől. Így a kisebb, könnyebb törzset hatékonyabban, könnyedebben mozgatják ugyanazok a szárnyak. Malone szakmai véleménye, hogy ezzel a megoldással egy egészségesebb, erőteljesebb felépítésű  és fejlődésű alfajt képes létrehozni.
Ő maga a tíz éve beszerzett orosz méhei évente áttelelő utódait nemesíti; nem szigeteli és nem takarja kaptárait, valamint nem végez nyár végi élelempótlást sem. Ugyanúgy mellőzi az atkairtó vagy gombaölő vegyszerek használatát is. Teleltetési módszerének lényege, hogy tél elején kis méretű, zsúfolt fészekfiókokba rakja össze méheit. A tenyésztés alapjául a legkevesebb téli élelmet fogyasztó orosz méhcsalád szolgál. A kemény kiképzést túlélő méhcsaládok lesznek az alaszkai méhek tenyészcsaládjai. Malone a tenyésztésre szelektált méhanyáit kaliforniai anyanevelőkhöz küldi szaporítási célból.

Az alaszkai méhészek téli sporttá, igazi művészi szintre fejlesztették a méhcsaládok átteleltetését. A Malone-módszer követőin kívül például mindenki egyetért abban, hogy hőszigetelni kell a kaptárakat.
Ugyancsak konszenzus van a szellőzés  és a lecsapódott pára elvezetésének kérdéseiben.
A következő probléma a telelő élelemé. Mit és mennyit érdemes pótolni? Vannak, akik nagy mennyiségű cukorszörpöt (akár 45 kg-ot) feletetnek nyár végén a családjaikkal, abban a meggyőződésben leledzve, hogy a pollenmentes élelem könnyebben emészthető kedvenceiknek. Malone tapasztalatai szerint a virágporos mézzel jobban telelnek családjai.

Malone azt is állítja, hogy az általa tenyésztett méhanyák nem petéznek a tél folyamán, míg Tom Elliot méhész szerint ez lehetetlen. Ő úgy hiszi, hogy téli fiasítás nevelés nélkül a méhcsalád nem volna képes tavaszi fejlődésre. A méhanya január végén, a nappalok hosszabbodását érzékelve petézni kezd és ebből a kisméretű fiasításból kikelt dolgozók vállalnak majd oroszlánrészt a tavaszi, táblás fiasítás nevelésében.

Miért ez a nagy küzdelem és erőlködés, hogy átteleltessék valahogy a méhcsaládjaikat? A mézelő méh nem őshonos az amerikai kontinensen, talán nem véletlenül. A kemény telet átvészelt családok gyakran túl gyengék a termeléshez.

Gazdasági szempontból tekintve, egy méhcsalád leszállítással együtt kb. 140$, míg 45 kg cukor kb. 60$. A teleléshez használatos takaró- és szigetelőanyagok több évig használhatók. Steve Victors egyesületi elnök szerint megéri az átteleléssel próbálkozni.
A másik szempont az erkölcsi. Senki sem szereti leölni minden egyes szezon végén a neki mézet gyűjtő állatait.
Elliot állítja, hogy a már áttelelt családjai sokkal erősebbek és fejlődőképesebbek a postán érkezetteknél.

Minden helyi méhész reménykedik abban, hogy sikerül végre egy Alaszkához alkalmazkodott alfajt kitenyészteni. Hiszen, aki nem éli túl a telet, az nem éli túl Alaszkát. 

2013. február 28., csütörtök

Gyors tavaszi átvizsgálás '13

Kaptárbontós idő volt ma, tökéletes alkalom a gyors tavaszi átvizsgálásra.
Mivel január utolsó napján, pontosan négy hete láttam őket utoljára, a cukorlepény beadásakor, mondhatom, meglepő volt látni a fejlődést. Gyakori látvány volt a kiterjedt fiasítás, az elfogyasztott 70 dekás lepény és a nagy ütemben fogyó mézkészlet.





2013. február 26., kedd

Alu egérrács - egér: 0-1

Bejutott és befészkelt az egér a kaptárba, az alumínium egérrács (valamikor anyarácsként szolgált) nem volt akadály. :(




2013. február 20., szerda

Fakopáncsok akcióban

A nyugalmi időszakban minden zavaró tényező végzetes lehet méheink számára. Velem is megtörtént már hasonló és mondhatom, azóta, ha harkályt látok a közelben, azonnal beüzemelem a madárhálót.

Forrás: Facebook

2013. január 31., csütörtök

Januári állapotfelmérés

A mai nap időjárása megengedte, hogy belepillanthassak a kaptárakba és egyúttal behelyezzem a cukorlepényt a fészekkeretek tetejére. Takaróanyagot is kaptak még, hiszen várhatóan hamarosan megindul a petézés és ezzel a hőtermelés.


Az esetek többségében elmondhatjuk, hogy a méhcsalád a kijárótól hátrafelé haladva fogyasztja a mézet a tél folyamán, így a jellemző kép azt mutatja, nincs élelemgond a fészekben.

2013. január 26., szombat

Vakon bízhatsz a méhekben

Az új-zélandi fiatalember 19 éves korában veszítette el látását. Azóta kezdett el méhészkedni, sikeres vállalkozást vezet. Ebben a videóban beletekinthetünk a hétköznapjaiba.


2013. január 17., csütörtök

2013. január 13., vasárnap

Betonkeverőt a nappaliba!

A cukorlepény készítés lázában égve sokan sokmindenre ragadtatják magukat, főleg, ha a ház asszonya épp nem tartózkodik otthon.

Gondolom, a méhész feleségek szemöldöke kellőképpen felszalad a videó láttán.


2013. január 7., hétfő

Bábing - viasz szétválasztás

Az öreg lépből nem könnyű kinyerni a viaszt. Tömegének akár felét is a vastag, fekete bábingek teszik ki, melyek a sok évi lerakódott bélsárral együtt a melegítésre ragacsos állaggal és kellemetlen szagokkal reagálnak. Az alábbi módszerrel megkönnyíthető a szétválasztás. A hideg viasz törékenységének köszönhetően, viszonylag egyszerűen porrá törhető és átszitálható, míg ez a bábingekről nem mondható el.