Perizinnel kezelők figyelmébe!

Ez a szer nagy népszerűségnek örvend az ismeretségi körömben. Kumafosz tartalma miatt a késő őszi fiasításmentes időszakban használatos atkagyérítés céljából. Régi szer, mégis mai napig találkozom olyan méhésztárssal, aki nincs tisztában a helyes használatával. Nem hibáztatom ezért, hiszen a vegyszerhez mellékelt használati útmutatóban leírt alkalmazás módja néhány nagy hiányosságot tud felmutatni.

 
Lássuk be, kezdő méhésznek ez a "...és vízzel elegyítjük." tagmondat, bár elegánsan rövid és egyszerűen hangzó, mégis nagy csapdákat rejt:

1. Az ún. munkaemulzió nem lehet rosszízű. Miért is? A fluvalináttal ellentétben, a kumafosz nem kontakt hatású, ami azt jelenti, hogy a méhecske hemolimfáján keresztül ér el az atkához. Ehhez az kell, hogy a méhek felszívogassák és szétosztogassák egymás közt az oldatot. Akinek kisgyereke volt/van, az tudja, amit a gyerekgyógyszer gyártók jellemzően nem, hogy az őszinte teremtményekkel nem lehet megitatni a rosszízű vackokat, legyenek azok mégoly gyógyító hatásúak is. Egyszóval: ne sajnáljunk bele egy kis cukrot!
2. Az oldat nem lehet hideg. Naná, hogy nem. Próbáljuk meg tartani a 30 fok körüli hőmérsékletet az egész kezelés ideje alatt. A méhek a kezeléskor a kinti hőmérsékletnek megfelelően (november!) fürtben vannak amikor megkapják a "munkaemulziót" felülről a nyakukba csorgatva. Óhatatlanul bőrig ázik a legfelül tartózkodók nagy része, ők azonnal befelé igyekeznek a fürt közepének melegébe. Tehát, ha nem akarunk szétázott hullákat az aljdeszkán, adjunk nekik esélyt, hogy túléljék a fürdőt, annál is inkább, minthogy a még élő méhecskéket társaik lenyalogatják - ezzel is terjesztve a szert a kaptárban, míg a hidegtől ledermedt, lepotyogott ázadékra ez nem mondható el.
3. Végül vigyázzunk, az istenért, mert méreg!!