Karácsonyra

Mindenkinek szeretnénk Boldog, Békés Ünnepeket kívánni ezekkel a csodálatos felvételekkel:

(NE) Méhészkedjünk miniszoknyában!

Isten állatkertjének csudálatos méreteiről és annak kerítésének alacsonyságáról való értekezés helyett inkább ajánlom mindenki szíves figyelmébe a legújabb elmebajt: a szobakaptárt. A forgalmazó Philips cég leírása szerint "a szokatlan, figyelemfelkeltő formaterv a méhek természetes viselkedését tartja tiszteletben". Két részből áll az üvegfalra(!) felszerelhető csoda: a kívül elhelyezkedő  virágcseréppel feldobott (egyébként hosszú és kanyargós) bejárati alagútból és egy belső edényből, amelynek "kizárólag  narancssárga hullámhosszt áteresztő" üvegfalán keresztül csodálhatjuk naphosszat a méhcsaládunk életét. A pénzünkért műlépeket is kapunk vele, amelyekre majd a méhsejtes építményeiket húzhatják kedvenceink. Előnyei közé sorolják a környezetbarát voltát és a megporzásból, valamint a megtermelt mézből származó profitot. Egyszóval, megvan a megoldás a méhcsaládok számának globális csökkenése ellen.

Forrás: http://www.design.philips.com/philips/sites/philipsdesign/about/design/designportfolio/design_futures/design_probes/projects/microbial_home/urban_beehive.page

A lelógó zsinór pedig nem másra való, mint a kaptárnyitás előtti nyugtató füst befújásához elhelyezett nyílás megnyitására. A képen a szobában álló hölgy tehát éppen kaptárnyitáshoz készülődik kissé határozatlan mozdulattal. Mindenesetre MINDENKI MENEKÜLJÖN!

Dologra, méhésztársak!

Forrás: http://www.idokep.hu/

Itt van a lehetőség a varroa elleni védekezésre. Tessék kihasználni!

Decemberi pihenő (kizárólag a méhanyáknak)

Nyugalom köszöntött be a méhes életében. A méhész egyetlen dolga ilyenkor, hogy körbejárja óvó tekintetével a kaptárakat, kijáró szűkítéseket, egérrácsokat ellenőrizgetve. A népes, egészséges méhcsalád kellő mennyiségű mézkészlettel a legzordabb télnek is ellenáll, ha nyugalmát biztosítani tudjuk. A madarak zaklató kopácsolása, vagy egy rágcsáló által okozott folyamatos stressz a méhcsalád pusztulását okozhatja, hiszen gondoljunk bele, a kaptárban nincs külön mellékhelyiség, a méhek egyik nagy titka a bél ürítésének visszatartásában rejlik. Az adandó alkalmakat akár hónapok választhatják el egymástól, hiszen a kirepüléshez  min +8-10 C fok szükségeltetik, ami nem túl gyakori ezen az éghajlaton. A zavaró zajok okozta felbolydulások előbb-utóbb egymásra ürítkezést váltanak ki, mely a keletkező nedvesség miatt a telelő fürt végzetes lehűlését vonja maga után.
A méhanya életének éves ciklusában elérkezett a már említett petézésmentes szakasz, az egyetlen időszak az évben, amikor nem kell szigorú 35 fok meleget tartani a fürtben. Ennek megfelelően a mézfogyasztás is csak töredéke például a februárinak.
Ez a néhány fiasítás nélküli hét nyújt alkalmat arra, hogy megszabadulhassunk az atkáktól, hiszen most minden atka végre a nyílt színen tartózkodik. Egyszeri kumafoszos vagy fluvalinátos locsolással elérhetjük azt az eredményt, amiről csak álmodozhatnak mondjuk a mediterránon méhészkedők, akik fiasításmentes időszak híján csak elhúzódó kezelésekkel, rengeteg fáradsággal és kemikáliával közelíthetik az atkamentes állapotot. Ezt a kezelést egy enyhébb (8 fok körüli) napon megejthetjük, a meleg oldatot a léputcákba csorgatva. Igazán szerencsés összjátéka az éghajlati adottságoknak, hogy ilyen alkalom majd' minden télelőn megadatik.
A méhész különleges képességei közé tartozik, hogy egyik szemét télen-nyáron az időjárás előrejelzéseken tartja, ugrásra készen várva a elvégzendő beavatkozásokhoz szükséges napi csúcshőmérsékletet, vagy a nektárképződéshez szükséges feltételek teljesülését. A recept egyszerű: a megfelelő műveletet a megfelelő időpontban kell elvégezni.