A szabadban való teleltetéshez a méhcsalád népességének el kell érnie egy kritikus tömeget. Gondolom magyarázatra nem különösebben szorul hőtani szempontból sem, hogy a sarkkörökhöz közeledve a testtömeg jelentősége mennyire megnő. Mégis, megfelelő nagyságú telelőfürtben a mézelő méh bizonyos alfajai képesek a legkeményebb teleket is túlélni, hiszen a méhcsalád télen is a legnagyobb rendezettségben, egy szervezetként képes reagálni a környezeti változásokra.
Vannak méhésztársak, akik az elegendő mennyiségű téli táplálék biztosításán kívül nem avatkoznak be a kaptár téli életének folyásába. Egy másik iskola szerint a háziméheket takarni, túl nagy huzattól óvni kell, hiszen minden méhecske számít. Jómagam ehhez az utóbbi dogmarendszerhez tartozom, tisztelve természetesen az előbbi tanait is.
De mi történik, ha úgy találjuk, hogy némely méhcsaládunk nem tűnik elég népesnek ahhoz, hogy túléljék a telet? És egyáltalán mekkora az a kritikus tömeg? A tapasztalat évei ilyenkor nagyon számítanak, nekem is sok fejvakarást okozott ez a kérdés valamikor. Nem szeretnék itt konkrét értékekkel dobálódzni, inkább javasolnám minden bizonytalankodónak egy közeli tapasztalt méhész konzíliumát kérni, vagy még egyszerűbben, az őszi méhegészségügyi vizsgálatot végző méhésztársét.
Nálunk a könnyűnek találtatott méhcsaládok a raktárhelyiségbe kerülnek, ahol viszonylag állandó és fagymentes hőmérsékleten esélyt kapnak a túlélésre. Ha mégis konkrétumokra kényszerülnék, azt mondanám, hogy az egészséges telelőfürt átmérője 25 és 30 cm között leledzik, (a méhek sűrűsége a fürtben a kinti hőmérséklettel fordítottan arányos). Kettős szorításban kell döntést hozni a gyengébb családok sorsáról. Egyesítve őket (akár kettőnél többet is) megoldható a néptelenség problémája, ám kora tavasszal a most feleslegessé vált méhanyák (hiszen csak egy maradhat...) aranyat érnének majd az elanyátlanodott méhcsaládokhoz (akár csak egy keretnyi bogárral) betelepítve. Melyik ujjunkat harapjuk hát? Mint mindig, itt is a középút van aranyból, igyekezzünk kompromisszumot kötni, és egy száraz fagymentes pincét vagy nyugalmas raktárat találni a közelben a tartalékok számára (burgonya tároló például tökéletes lehet). Néhány kiló mézzel meggyorsíthatjuk a döntési folyamatokat azoknál, akik húzódoznak a méhektől vagy a szívességtételtől. "A méz a legjobb kenőanyag" idézhetném ide egy idősebb méhésztársam sűrített élettapasztalatát.
Vonjuk tehát össze a gyengébb családok népét, de vigyünk fedett helyre elegendő számú idei anyás tartalék családot a tavaszra is gondolva. Mindenképpen próbáljunk olyan munkát végezni, hogy nyugodt lélekkel hagyhassuk magukra kedvenceinket a következő néhány hónapra.
