...és az eredmény!

Atkagyérítés ezerrel...

Higiénikus kaptáralj

A természetes atkahullás mérésére és az atkagyérítéses kezelések eredményének szemrevételezésére szolgál. Mivel a méhek életterétől egy taposórács választja el, a higiénikus alj könnyedén bármikor kihúzható és megszemlélhető a kaptár mögött tartózkodó számára. Ezután már csak éles szem szükségeltetik a parányi méretű atkák összeszámolásához. Napi ötnél több lehullott atka (természetes elhullásnak köszönhetően) már súlyos fertőzöttséget mutat.

Feladvány: találjunk legalább 3 atkát a képen.

Amint az lenni szokott, az előnyök hátrányokkal járnak, jelen esetben a taposórácson keresztül lehulló virágpor elérhetetlenné válik méheinknek (nem úgy a hangyák számára).

Lepotyogott virágpor ill. költésmeszesedés

OMME közlemény!

Forrás:  OMME

"Jelölt nádcukor

2011. 09. 14.
 
A Magyar Cukor Zrt. tájékoztatása szerint a boltokba került hazai finomítású nádcukor külön jelzés alapján azonosítható. Mind az 1 kg-os, mind az 50 kg-os kiszerelés egyaránt rendelkezik megkülönböztető jellel, a nád eredetre utaló „N” betűvel.
Telephelytől függően a következő kódok találhatók a csomagoláson:
Pl.
Kvar.N 21.07.2011. műszak,
K.N 21.07.2011. óra perc,
L 21.07.2011. P.N,
21.07.2011. S.N."

Darázspók

(Argiope bruennichi)
Csoportosan él, hálóját előszeretettel szövi kaptárak közelében.
A képen éppen egy méhecskét "csomagol"
http://s1111.photobucket.com/albums/h465/szabolcs3/

Az Európai Bíróság döntést hozott: a GMO méz létezik, és engedélyköteles

Újra a Monsanto és a Bacillus thuringiensis (BT) ellen mérget termelő kukoricája a főszereplők. Az utóbbi virágporát hordták be a méhek egy bajorországi kísérleti telepről. Arról nem hallani, hogy kitárcsázták volna a fél tartományt, az egyébként megporzásra alkalmatlan virágpor miatt. Kérdések merülnek fel az emberben, például, hogy mit keres egy méhészet és egy kísérleti telep egymástól mintegy 500 méterre. Ennél persze nagyságrendekkel súlyosabb kérdés, hogy miután Argentína és Kína (mindkettő "GM barát") az EU két legnagyobb méz beszállítója, hogyan fog ebből kihátrálni a brüsszeli bürokrácia.
A témára kíváncsiak itt részletesebben tájékozódhatnak.

Etetés folyamatban

Az etetők a fészek feletti kaptárfiókban helyezkednek el

Szeptemberi élelempótlás

E hónap elején átvizsgálásra kerülnek a méhcsaládok, és megkezdődik a téli élelem feletetése. A nagy mennyiségű és sűrű cukorszörpöt (1kg cukorhoz 6-7dl víz) három-négy etetés alkalmával beadhatjuk, így a még elfogatható őszi időjárás segítségével invertálni és sűríteni tudják azt méheink. Ez komoly, megterhelő feladatot jelent (nem az etetés, inkább az átdolgozás) az idősebb generációs dolgozóinknak - akik koruknál fogva amúgy sem lennének képesek átvészelni a telet - ezáltal a kaptár fiatal népessége megkímélt állapotban, ép peritrophikus hártyával nagyobb eséllyel veheti fel a küzdelmet a kórokozók (kifejezetten a nosema) ellen a tél, és főként a kora tavasz folyamán.
- Mégis, mennyi az annyi? - ez a kezdő méhészt foglalkoztató egyik legfogósabb kérdés ilyentájt; azaz, mekkora mennyiségű élelemmel vághatnak neki családjaink, a gazdájuk teljes lelki nyugalmát biztosítandó, a télnek. Bevallom, még soha nem dekáztam le a pontos mennyiséget. Ezt a fészek - pontosabban a telelő fürt mérete fogja elsősorban meghatározni.  Az ősz folyamán a fiasítás mérete folyamatosan zsugorodik, helyére virágpor és méz kerül, így fokozatosan koncentrálódik az élelem a méztérből a fészek közepe irányába.

Maga a méhészkedés módja is megváltozik szeptemberre. Már nem lehet kirakodó vásárt rendezni mézes keretekből magunk körül, mert a lépek és a méz illata odacsalogatja a felderítőket és pár percen belül már a kivett lépjeinket sem fogjuk látni a rászálló méhek tömegétől, akik megpróbálnak minél hamarabb minél több zsákmányhoz jutni a váratlan csemegéből. A helyzet igen gyorsan igen súlyossá eszkalálódhat: elég akár egy nyitva felejtett kaptár, és beindulhat a rablás. A rablás sokféle lehet, előfordul, hogy gyenge, néptelen vagy beteg méhcsalád esetén csendes rablás indul be, itt néha a méhésznek csak kaptárbontáskor tűnik fel a mézkészlet teljes hiánya, és a feltépett fedelek, összerágott lépek, ugyanakkor a maroknyi népességet, sőt az anyát is megkímélik a fosztogatók. Sokkal rosszabb és szinte megállíthatatlanná váló rablás is kialakulhat (magam láttam 20 kaptárt a keretdrótokig visszarágva egy szivárgó etető miatt) és ilyenkor nemcsak a kirabolt családnak annyi, hanem a rabló méhcsaládok is komoly vérveszteséget szenvednek a harc hevében.
Ezért az etetés, és a kaptárbontás általában a sünök szerelmi életének óvatosságával javallott. Etetni csak sötétedés környékén ajánlatos, és kerülni kell a szétcsöpögtetést. Érdemes piros fényű lámpát használni, ezt a színt ugyanis méheink nem látják. Napközbeni kaptárbontogatós munkáinkat úgy szervezzük meg, hogy egy helyen ne sokáig legyen nyitva kaptártető, inkább 2 kaptáranként vándoroljunk a sor ellenkező végére.

Ha szerencsénk van, jut egy kis vénasszonyok nyara is (indián nyár - azt hiszem a helyes píszí kifejezés), meg egy kis csapadék is segítségül az égiektől az őszi méhlegelőnk kihasználásához. Így virágpor raktáraikat feltöltve - nem utolsósorban a virágzó parlagfű jóvoltából (igen, már megint a méhészek jártak jól) - várhatják kedvenceink a hideg hónapok beköszöntét.