A méhészkedés maga a művelői egy részének élvezetes hobbi, kikapcsolódás, másik részének a megélhetést biztosítja, életformáját jelenti. Akár műkedvelőről, akár profiról essék szó, mindenkinek szíve vágya, hogy kedvencei egyedül is (vagy minimális segítséggel) boldoguljanak. Persze, manapság a méheknek sokkal-sokkal több akadályt kell leküzdeniük évről-évre, mint mondjuk ötven éve.
Mostanság nagy választék kínálkozik a piacon eszközök, kemikáliák tekintetében. Ám itt is kategorizálhatunk a hobbitól a nagyüzemi használatra készült termékekig. És mint mindenhol, itt is a néhány jól használható áru mellett megjelenik a bóvli is tömegével.
Mégis, mit tartalmazzon a minimalista méhész kelléktára, ha a lehető legtermészetesebb fejlődést próbáljuk biztosítani méhcsaládunk számára? Vizsgáljuk most ebből a perspektívából a méhészkedést.
Kezdő méhészeknél gyakran felvetődik (nem mellékesen anyagi okokból), hogy előnyösebb használt eszközökkel elkezdeni a szakmát. Talán nem is sejtik, hogy milyen nagy a veszélye a betegségek megjelenésének. A spórákkal teli kaptárak, szerszámok újrafelhasználásával olyan fertőzéseknek nyitunk ajtót, mint a nyúlós költésrothadás, európai költésrothadás, vagy a nozéma. Ezek spórái évekig-évtizedekig lapulhatnak, hogy kedvező táptalajra (jelen esetben saját méhcsaládunkra) találva és kicsírázva, zavartalanul folytassák szaporodásukat. Sok időt és pénzt bukhatunk tehát az alkalmi vételnek tűnő használt holmival.
A másik felvetődő kérdés a saját kaptárak készítése. Nem okozhat gondot annak, aki gyakorlott asztalos és jól felszerelt műhellyel bír. Ám néhány millis pontatlanság már megbosszulja magát. A méheknek a kaptáron belül ugyanis pont annyi közlekedő helyre van szükségük, hogy könnyedén be tudjanak járni (és tisztán tarthassanak) minden zugot, A túl szűk járatokat, réseket propolisszal tömik el, míg a túl levegős helyekre (pl, ha a keretlécek és a kaptár fala vagy feneke közti rés túl nagy), viaszhidakat építenek, a könnyebb átjárás érdekében, vagy még nagyobb rés esetén zugépítményt is húzhatnak, melybe az anya belepetézhet, vagy mézzel is telerakhatják. Kaptárat tehát ezen méhjáratok méretének tudatában kezdjünk el gyártogatni.
A keretméretek kiválasztása is ide tartozik. Rengetegsok keretmérettel lehet eredményesen méhészkedni, azonban értelemszerűen más-más technológiát igényelnek. Kipróbálni érdemes sokfélét, ám ha letettük a garast valamelyik méret mellett, akkor igyekezzünk egységesíteni a méhészetünkben, az életünk egyszerűsítése érdekében. Ne feledjük, minden technológiának megvannak a számunkra előnyös és a kevésbé előnyös oldalai. Nem lehet úgy méhészkedni, hogy a sokféle technológiából kimazsolázzuk a nekünk tetsző, vagy kényelmes mozzanatokat.
A minimalista méhészkedésnek igenis van létjogosultsága - szerintem több is, mint a skála másik végén tartózkodó "mindent bele a kaptárba" méhészkedésnek, vagy a méhcsaládot néhány naponta fenekestül felforgató méhész dúlásának, ami után jó néhány napig is eltarthat a méhcsaládnak, amíg magához tér, rendezi végre sorait.
Persze vannak esetek, amikor az emberi beavatkozás elkerülhetetlenül szükséges. Ilyen például, ha sikertelen anyaváltás történik a méhcsaládnál, miközben elfogy a nyitott fiasítás, egyúttal az új anya nevelésének esélye is.
Fontos még az etetés kérdése. Tudjuk, a cukor nem olcsó mulatság, míg a nektár ingyen van. Ha megszűnik a friss élelem forrás, a kaptárban leáll a fejlődés és a méhcsalád takarékos üzemmódra kapcsol. Ennek különböző fokozatai vannak, a hereűzéstől a petézés leállásáig, vagy még tovább. Ezt megállítandó, beavatkozás szükségeltetik, amíg az időjárás, vagy a méhcsaládunk állapota ezt megkívánja, de egy nappal sem tovább.
Összességében elmondható, hogy egy egészséges, megfelelően népes méhcsalád, kis szerencsével sok beavatkozást nem igényel, a rendszeres ellenőrzéseken kívül.
Az alapfelszerelés beszerzése nem egetverően költséges. Alapvető a füstölő, kaptárvas, arcvédő hármas a kaptárunk vizsgálatához. A mézelvételhez szükség lesz még
fedelezőre, mellyel a mézes sejtek viaszfedelét távolíthatjuk el, és egy pergetőre, amit akár
hordozható, kézi hajtással működtethető kivitelben is beszerezhetünk.
Egyszóval, a minimalista méhészet megvalósítható az eszközök és felszerelések, valamint a beavatkozások terén is. Egyetlen téren azonban nem lehetünk minimalisták: a tudás tekintetében. Kezdő méhésznek egyszerűen lehetetlen birtokolnia mindazt a gyakorlati tudást és tapasztalatot, ami ahhoz kell, hogy idejekorán felismerje a beavatkozások szükségességét és időben el is végezze azokat. Éppen ezért fontos, hogy folyamatosan képezzük magunkat, használjuk ki az adódó lehetőségeket a saját (tovább)képzésünkre.
